Kamaszszerelem, fülledt nyár, szerelmi háromszög. Lehetne a szokásos tini lávsztori, egynyári szerelem, de szerencsére kapunk némi mélységet is. Az Esztelen után féltem a kezembe venni, azt a könyvet nem is tudtam végigolvasni. Féltem, hogy itt is egy döntésképtelen hisztérika szerepel, aki jó dolgában azt se tudja, mihez kezdjen. Szerencsére kellemesen csalódtam és végig nagyon jó volt olvasni Ash és Beau történetét.
Ash 17 éves, és noha a lelke mélyén vadóc lány, aki képes lenne az életet az utolsó csöppig kiélvezni, már-már vénasszonyosan él: az apja a közösség karót nyelt lelkésze, a barátja pedig a város feddhetetlen, makulátlan erkölcsű, mindig nett és választékos aranyfiúja, Sawyer. A város, a család és a barátok nem csak örülnek kettejük kapcsolatának, hanem el is várják azt, nekik kell lenni az álompárnak, a követendő példának, minden überkonzervatív oktatófilm sztárjának. Amikor a kapcsolatukról olvastam, nekem a Pleasantville film jutott az eszembe. Sawyer szerint a kapcsolatuk annyira jó, hogy nyugodtan magára hagyhatja a lányt egész nyárra, amíg ő cserkészeset játszik az amúgy csak látszatra tökéletes családjával. A lány addig majd elüti az időt a templom takarításával és helyette is látogatja majd a szocotthonba dugott nagymamáját. Végül is ez egy kötelességtudó barátnő dolga. Csakhogy Ash Sawyer unokatestvérét, a nem is annyira fekete bárány, inkább csak normális tinédzser Beau-t szereti. Beau tudja, milyen a lány, milyen volt, és milyen még mindig belül, és szeretné kicsalogatni a csigaházából. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de próbálnak csak barátok maradni. Aztán az életük váratlan fordulatot vesz: Ash nagymamája meghal és a lány Beau karjaiban keres vigaszt, csakhogy egyikőjük sem tudja olyan könnyen kezelni a helyzetet, mint hitték. Egyre inkább egymásba bolondulnak és amikor az igencsak balfék Sawyer hazaérkezik a lemenő napsugárban, fehér lovon, fényes páncélban, bizony borul a bili. Előjön Sayer kevésbé vonzó énje, Ash pedig úgy érzi, mindkettőjüket el kell engednie, ha nem akarja tönkretenni a családot. Szerencsére kiderül néhány turpisság, napfényre kerül a szereplők igazi oldala és egy igazi szivárványfényű, vattacukor-mázas hepiendet kapunk. A már-már meseszerű végkifejletet leszámítva egészen valóságszagú a történet, ha hajlandóak vagyunk elhinni, hogy léteznek ennyire fanatikusan jófiúk, moralizáló fekete bárányok. Azt, hogy a papok leánykái igencsak kikapósak tudnak lenni, már eddig is tudtuk. A könyvben helyet kap néhány aktuális és komoly társadalmi probléma: megfelelési kényszer, előítéletesség, iskolai zaklatás, családi zűrök, megcsalás (a fiatalok és a felnőttek körében is), mégis ízig-vérig könnyed, néhol forró romantikus történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése