Van az úgy, hogy az ember elcsábul egy-egy borító miatt, és valljuk be, ez a vörös talpú fekete cipő nagyon dögös. Valamikor a Szürke ötven árnyalata láz első körében fedeztem fel ezt a kötetet és kistestvéreit, de valahogy nem volt kedvem a divathullámot majmoló könyvekhez. Nem más ez a könyvecske, mint a Tiffany vagy Júlia füzetek szép köntösbe bújtatott különszáma. Amivel nincs is semmi gond, kamaszkoromban csak úgy faltam ezeket a könyveket, mert szerettem úgy izgulni rajtuk, hogy tudtam, úgyis nagy szerelem meg egymásra találás lesz a vége. Persze a boldog befejezés az új könyveknél is borítékolható.
Ne kertelj!
Az első történet volt a legélvezhetőbb. Christine kezdő vállalkozó, tájkertész, akit egy habókos, örök romantikus olasz nagybácsi (hál istennek, hogy nem olasz családba születtem!) bízott meg az egyedüli szingli unokaöccse kertének átépítésével. Noha a fiatalok hamar átláttak a szitán, hogy ez bizony egy klasszikus kerítési manőver, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy forró pillantásokat váltsanak, és lepedőizzasztó álmaik legyenek egymástól. Ahogy lenni szokott, előbb a nemi szerveik találkoznak, aztán rájönnek, hogy ők bizony halálosan szerelmesek, csók, lánykérés, naplemente. Egész hamar, két hét alatt megvan az instant örök szerelem. Attól, hogy egy történet 120 oldalas, nem kell pár napba sűríteni a cselekményt. Ez persze az egyéni véleményem. Christine hozza a szokásos romantikus hősnőt: szenvedélyes, de ártatlan, naiv, határozott, túl egy szerelmi csalódáson. Vito gazdag, határozott, gazdag, világfi, gazdag és autóversenyző, mellesleg igazi kocka. Nem tudom, mennyi időbe telik az ilyesmi, de ha tíz évig írunk egyetlen számítógépes játékot, az nem lesz elavult, mire elkezdődik? Amikor a komolyabb játékokra használt gépeket szinte évente cserélik, hogy bírják az új progikat? Nem értek hozzá, csak azt hallom, ahogy a férjem anyázik a gép fölött gubbasztva, hogy basszusezsemegyrajta. Vito amúgy is csodabogár, ő az egyetlen forma 1-es pilóta, aki versenyenként dönti el, indul-e a futamon. Nincs túl sok izgulni való, a kötelező konfliktus is egy néhány oldalban kényelmesen kifejthető félreértés.
Párban az ágyban
Hilary ágy- és matractervező mérnök, aki egy majd' tíz éves kapcsolat után próbálja felépíteni az életét egy új városban. Kicsit arrogáns, lenézi a vállalatigazgató fiát, aki kalandor, csak pár hónapra vállalt egy megalázó kamuállást a családi vállalkozásban. Biztonsági igazgató, az a dolga, hogy ellenőrizze a kamerákat és a beléptető rendszert. Vagyis biztonsági őr flancosan, pont mint ahogy higiénés menedzsernek nevezni a takarítót. Ben hol továbbállna új kalandot keresni, hol vérig sértődik, mert nem veszi a család komolyan, és egyébként is hatalmas trauma neki, hogy a szülei válnak. A két fiatal kapcsolata enyhén szólva is röhejes. Hol halálosan vonzódnak egymáshoz, hogy kerülik és lenézik a másikat. Hilary döntésképtelen, Ben nem hajlandó megvallani az érzéseit. Ez az ágybiznisz szintén olyan kínai nekem, mint a programozás, de komolyan hány szakmai folyóirata lehet a matracvilágban? Sleep times, Ágyak, és a személyes kedvencem, a Modern alváskultúra. Hiányzik még nekem a Retro álmok. Vontatott volt a történet, szenvedős, drukkolni se tudtam nekik. Ha a vége kettős öngyilkosság lett volna, az se dobott volna rajta semmit. Egy hónap alatt a megismerkedéstől eljegyzésig jutni még mindig hülyeség.
Édes kis semmiségek
Ez egy kicsikét jobb volt, de nem éreztem életszerűnek. Marjorie 28 éves, fiatal, független nő, nemrég nyitotta meg a saját édességboltját. Még mindig a tíz évvel korábbi plátói szerelme után vágyakozik. Gondolom mindenkinek eszébe jutnak a régi szerelmek, vágyódások egy-egy nosztalgikus pillanatban, de az elég furcsa, hogy valaki tíz év után is azon aggódik, le merje-e vágatni a haját, amikor a gimis osztálytársának hosszan tetszett. A legtöbb ember nem ragad benne a középiskolában, továbblép. Varázsütésre megjelenik Devlin, akit mindenki bűnözőnek hisz, még Marjorie is, de igaziból fedett rendőr, aki beépülve egy piti bűnszövetkezetbe épp a véres leszámolás elől menekül. Alapvetően lehetett volna ebből izgalmas dolgokat kihozni, de valahogy lapos maradt az egész. Tele volt a történet ki nem mondott szavakkal, nagy egyetértésekkel (amikre ugye beszéd nélkül jutottak), és extra hamar itt is beüt a nagy szerelem. Bár legalább nem dobálóznak nagy szavakkal. Ami pozitívum, hogy nem idealizálja túl a szexet. A sokadik csettintésre orgazmus ágyjelenet után kezd idegesíteni, hogy a regényekben minden olyan nagyon könnyen megy. Fél perc után mindenki üveget repesztő kéjes sikolyokat hallat, soha senkinek nem görcsöl be közben a lába vagy történik hasonló hülye, vicces dolog. Itt legalább nincsenek szexistenként egymásra hangolódva a kvázi idegenek. a lánykérésre ráadásul teljes nyolc hónapot kell várni, mert a nagy kérdést csak az epilógusban teszik fel.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a könyvet csak a szép borítója miatt érdemes lenne megtartanom. Erre rukkolán azt nézegetem, van-e elérhető példány a sorozat többi részéből. Adok is magamnak gyorsan egy taslit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése