Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare I.)

Van, amikor a borítóból tudjuk, hogy ez a könyv nekünk  KELL. Egyszerűen olyan erős belső késztetés hat ránk, amivel nem lehet (ha te tudsz, HŐS vagy) ellenállni. A borítóból még nyakláncot is készítettem, és nagyon bíztam benne, hogy a szép kép mögött megbúvó történet nem okoz csalódást. Szerencsére ezúttal nem hagyott cserben a megérzésem.

Annyit tudtam erről a könyvről, hogy egy bántalmazott kamaszlány a főszereplő. Mondhatni divat lett az ifjúsági könyvek között a bántalmazás, sanyargatás, elnyomás vagy egyéb tragédiák bemutatása. Ez a könyv nagyon felidézte nekem az Elakadó lélegzetet.

Maggie egyedül él az alkoholista anyjával, aki a segyél nagy részét vodkára költi és azzal tölti az idejét, hogy eszméletlenre issza magát és a lányát gyűlöli, élete megrontóját. Azt nem teszi hozzá, hogy amikor 16 évesen teherbe ejtették, szintén magatehetetlen volt az italtól, a problémája okozta a terhességet, nem pedig fordítva. Maggie ennek ellenére nagyon szereti, gondoskodik róla, gondozza. Nem mer munkát vállalni, mert nem hagyhatja egyedül az anyját, így viszont nincs pénze ételre, cipőre, meleg kabátra. Az ebédszüneteket a könyvtárban tölti, hogy ne kelljen látnia a többieket a menzán, hogy ne érezze az étel illatát. Nem mer segítséget kérni, mert fél, hogy a gyámügy elviszi az otthonának nevezett nyomorúságos lakókocsiból. Számomra nagyon furcsa volt ez a fajta ragaszkodás. Az anyja ott rúg belé, ahol tud, nem szalaszt el egy alkalmat sem, hogy belé sulykolja, mennyire értéktelen, mennyire nem méltó a szeretetre. Maggie mégis vele marad. Emmánál értettem az indokot: azt gondolta, jogosan, hogy szétdúlná ezzel az unokatestvérei életét. Maggie-t nem tartotta vissza semmi, csak a benne megbújó kislány, aki reméli, hogy az anyukája mégis szereti.

Seth beépített rendőr Maggie iskolájában, magánúton a saját tanulmányait nagyon hamar befejezte és 1 évesen máris beépített nyomozó az elit drogelhárítási osztálynál. Kedveltem: jó ember, irigylésre méltó módon a szívén viseli a közösség sorsát, jótékonykodik, mesterien főz. Édes, aranyos. Semmiképp nem a szokásos YA szépfiú: nem sármos és pimasz, mintha nem is lennének hormonjai.

Az nagyon tetszett, hogy a lány majdnem végig szörnyen bizalmatlan, szó szerint meg kell küzdeni azért, hogy a közelébe kerülhessenek. Tetszett, hogy nem a szexuális vonzerővel akart Seth a bizalmába férkőzni, bár szerelemről ábrándozni mielőtt megismerte, vagy akár beszélt volna róla, kicsit túlzó volt. Egy bizonyos pontig nagyon jó volt olvasni, hogy nem rámenősködött a lánnyal, mintha nem lennének senkinek semmiféle szexuális vágyai. Csakhogy náluk még Edward és Bella is szenvedélyesebb volt. Egy dolog, hogy kételkedem abban, hogy egy egészséges, huszonegy éves hapsi várni akar a szexel az esküvőig. Elég fura, de oké, van ilyen, apuci pap volt, rendben. De nekem baromira hiányzott, hogy például amikor a lány a különféle traumákon átmegy, amikor úgyse lenne senkinek kedve hancúrozni, nem tartja a karjaiban éjjel. Annyira nehéz elképzelni, hogy két ember a szexen kívül mást is csinálhat éjjel? Az emberek jó része képes csak együtt aludni (mondom két év együttélés után, tapasztalatból). Az együtt alvás nem feltétlen jelent szexet, néha csak egy ölelés, egy kis vigasztalás, egy csipet otthon. Innentől kezdett kicsit hiteltelenné válni, de ez csak az utolsó kábé ötven oldal. Az epilógusban viszont, amikor Seth inkább a barátaihoz költözteti a lányt, nehogy véletlen megkettyintse, nekem nagyon, de nagyon meredek és életidegen. Ez a való életben nem így működik. Nem mondom, hogy a szex a kapcsolat alapja, de egy nagyon fontos része annak. A szeretet egyik kifejezési formája. Meg kár tagadni, jó kis elfoglaltság. Ha valaki szerelmes, viszonozzák, van partner is, akkor nem értem, mi a fenének kell ez a fokú önmegtartóztatás. Miközben a szereplők nem is vallásgyakorlóak. Ez megint valami olyasmi, hogy az író a történettől idegen szálat csakazértis beleszövi a könyvbe, hogy lenyomja a torkunkon az erkölcsi meggyőződését? Az Alkonyat írójáról köztudott a vallási hovatartozása, ami megmagyarázza a szűz vámpírságot, Gammonnak nem néztem utána, de valami hasonlót sejtek. Vannak könyvek, amibe nem illik bele az erotika, de szerintem ez nem az a történet. Nem kell nyílt, naturális ágyjeleneteket írni, nem kell a péló súrlódását részletezni, de azért legyen már valami kis szikra, gyomorban verdeső pillangók, bármi, ami alátámasztja, hogy a lelkitárs dolog fizikai vonzódással jár. Az Elakadó lélegzetben sem vitték ezt túlzásba, mégis érzékelhető volt a szereplők közti vonzalom. Seth és Maggie esetében annyira plátói minden.
A történet elbeszélése váltott szempontú, de nem arányos, Maggie szemszögéből sokkal többet kapunk. Mintha Seth részei csak azért lennének, hogy elhigyjük, ő tényleg egy szuperkedves, szuperönzetlen, szuperjóbarát, szuperzsaru. Kedvelem nagyon, csak jó lett volna egy pici hiba, amitől kicsit emberibb lesz. Kapunk két-három részt a gonosz, áskálódó drogdílerek szemszögéből is, de azok kicsit zavarosak, néha nem tudtam, melyik rész vonatkozik Alanre, melyik Billre, de nagyjából mindegy is volt.
A mellékszereplőket kedveltem, de kicsit ők is túl tökéletesek voltak. Olyan eszményiek. Kicsit visszahozta a könyvet a valóságba, hogy bár jó vége van, nem lett karikacsapás szerint elrendezve a történet, súlyos veszteségeket szenved a kis csapatunk. Olvasás közben imádtam, két nap "leülepedés" után már reálisabban látom. Amit kifogásoltam, az mindössze pár tíz oldal, és lehet, csak nekem volt vele bajom.

Igen, tetszik a borító. Jóval azelőtt készítettem a nyakláncot, hogy elolvastam a könyvet