Valahogy a trilógiákban mindig azt a szereplőt hagyják utoljára, akire a legjobban kíváncsi vagyok. Kíváncsi voltam, az írónő marad-e a bántalmazós vonalon, vagy újít egy kicsit. Sokkal felnőttesebb történetet kapunk, de ez előző résznél felrótt hibák engem most is zavartak.
Lilah kedves, életvidám, már-már túlságosan energikus és bohém. Maga se hiszi el, mekkora szerencséje van, amikor Booker felkéri, hogy rendezze be a barátja, a jószívű és kétbalkezes orvos, Cole irodáját. Cole nagyon cuki, nagyon helyes, de kicsikét balfék kategória. Aki annyira rendes, ha ógy mindenki nyugodtan beletörölheti a lábát, kihasználhatja, ő derűsen segít mindenkinek. Nehéz elhinnem, hogy léteznek ennyire balek emberek. Aki évek óta nem hordott a munkaruhán kívül mást. Nem vicc, Cole szekrényében csak egy árva farmer lóg, minden más kórházi gönc.
Szeretem ezt a kötetet is, de egyre jobban tanmesének érzem. A szereplők túl jók, túl makulátlanok, már-már eszményien jók. Jobban szeretek tökéletlen emberekről olvasni. Itt is, amikor kiderül Lilah személyazonossága, egyedül Booker reagál ésszerűen. Cole túl hamar, túl könnyen vall szerelmet. Még alig randiztak egyszer, máris mondja, hogy nem szakít, csak időt kér. Nagyon hamar jönnek a nagy érzések.
Ahogy a Szerethetetlen esetében, az érzések itt is fizikai vágyak nélkül jönnek. Itt azért kapunk valamicskét, hiszen már ebben a kötetben megejtik az esküvőt, így célozgatnak a nász elhálásáról is. Seth és Maggie esetében még ráfogom, hogy tinik, és az író példát akar mutatni, hogy a tiniszex nem követendő példa, de Lilah már lassan huszonöt, Cole harminc éves. Egy koron túl ez a szűziesség nevetséges.
Az önfeláldozós gesztusok nekem túlzásnak tűntek, és szükségtelen is lett volna, ha a szereplők kicsit hajlandóak kommunikálni. Segítséget kérni. Nem csoda, hogy Booker olyan nehezen bízott meg a lányban, amikor az a lebukás után is állandóan titkolózott.
A vége nagyon felzaklatott. Innentől SPOILER!
Lilah sokat gondol a halvaszületett gyerekére, akit még csak nem is látott. Erre kiderül, hogy a kedves, drága, megbízható dadusa rendezte el az egészet és a kislány él és virul. Állítólag a gonosz maffiavezér nagypapi pénzszűkéjében el akarta adni a gyerekkereskedőknek, mire a jóságos dadus kitalálta a mentőakciót. Hihetetlen kegyetlenség, amit tett. Elhitetni egy anyával, hogy meghalt a gyereke. Beavathatta volna a lányt, biztos belement volna a gyerek biztonsága érdekében, ez felesleges kínzás volt. Egyszerűbb bedrogozni a nőt, kiszedni és ellopni a gyereket. Erre mit csinál Lilah? Beköltözteti a nőt magához. Az az egy szerencséje, hogy nem igazán bocsátott meg neki. Én nem tenném, és soha többé nem engedném a gyerek közelébe. Ő meg a nappalijában teáztatja. A könyv vége kicsit összecsapott, a gyerek és Lilah egymásra találását néhány oldal alatt elintézte, pedig ebben a szálban lett volna még egy kicsi potenciál.
Hangulatában egész más, mint az első kötet, sokkal vidámabb, viccesebb. A régi szereplők sok teret kapnak, nem csak villanásnyi időre tűnnek fel. Booker könyvét nagyon várom, ő a legéletszerűbb karakter. Önfeláldozó barát, aki mellesleg robbanékony, haragtartó, igazi hibákkal rendelkező személy. Úgyhogy szemet is húnyok a szuperképességei felett.
Szeretem ezt a kötetet is, de egyre jobban tanmesének érzem. A szereplők túl jók, túl makulátlanok, már-már eszményien jók. Jobban szeretek tökéletlen emberekről olvasni. Itt is, amikor kiderül Lilah személyazonossága, egyedül Booker reagál ésszerűen. Cole túl hamar, túl könnyen vall szerelmet. Még alig randiztak egyszer, máris mondja, hogy nem szakít, csak időt kér. Nagyon hamar jönnek a nagy érzések.
Ahogy a Szerethetetlen esetében, az érzések itt is fizikai vágyak nélkül jönnek. Itt azért kapunk valamicskét, hiszen már ebben a kötetben megejtik az esküvőt, így célozgatnak a nász elhálásáról is. Seth és Maggie esetében még ráfogom, hogy tinik, és az író példát akar mutatni, hogy a tiniszex nem követendő példa, de Lilah már lassan huszonöt, Cole harminc éves. Egy koron túl ez a szűziesség nevetséges.
Az önfeláldozós gesztusok nekem túlzásnak tűntek, és szükségtelen is lett volna, ha a szereplők kicsit hajlandóak kommunikálni. Segítséget kérni. Nem csoda, hogy Booker olyan nehezen bízott meg a lányban, amikor az a lebukás után is állandóan titkolózott.
A vége nagyon felzaklatott. Innentől SPOILER!
Lilah sokat gondol a halvaszületett gyerekére, akit még csak nem is látott. Erre kiderül, hogy a kedves, drága, megbízható dadusa rendezte el az egészet és a kislány él és virul. Állítólag a gonosz maffiavezér nagypapi pénzszűkéjében el akarta adni a gyerekkereskedőknek, mire a jóságos dadus kitalálta a mentőakciót. Hihetetlen kegyetlenség, amit tett. Elhitetni egy anyával, hogy meghalt a gyereke. Beavathatta volna a lányt, biztos belement volna a gyerek biztonsága érdekében, ez felesleges kínzás volt. Egyszerűbb bedrogozni a nőt, kiszedni és ellopni a gyereket. Erre mit csinál Lilah? Beköltözteti a nőt magához. Az az egy szerencséje, hogy nem igazán bocsátott meg neki. Én nem tenném, és soha többé nem engedném a gyerek közelébe. Ő meg a nappalijában teáztatja. A könyv vége kicsit összecsapott, a gyerek és Lilah egymásra találását néhány oldal alatt elintézte, pedig ebben a szálban lett volna még egy kicsi potenciál.
Hangulatában egész más, mint az első kötet, sokkal vidámabb, viccesebb. A régi szereplők sok teret kapnak, nem csak villanásnyi időre tűnnek fel. Booker könyvét nagyon várom, ő a legéletszerűbb karakter. Önfeláldozó barát, aki mellesleg robbanékony, haragtartó, igazi hibákkal rendelkező személy. Úgyhogy szemet is húnyok a szuperképességei felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése