Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)

Miután a Csábítások és csemegék igazi gyógyír volt meggyötört buksimnak amit Teddy nagyúr okozott, ahogy befejeztem a könyvet, nekiálltam a folytatásnak is. Mivel az első részben már mindenki párra talált, én meg semmit nem olvastam a sorozatról, kíváncsi voltam, mi történik a második részben. Az ilyen történeteknél általában előkapnak egy mellékszereplőt és kanyarintanak nekik iy egy könyvet. Itt azonban a megszokott szereplőkkel találkozunk ismét, és végre beigazolódik az sem, hogy nem örökös vattacukor felhő az együttélés a nagy szerelmi vallomás után.

Claire évekig élt egyedül a fiával, meg kell tanulnia alkalmazkodni és osztozni a fián. Csakhogy Carter mégiscsak férfiből van: horkol, elfelejti lehajtani a vécéülőkét, nem rak új gurigát, ha elfogyott a budipapír. Nehezen barátkozik meg a helyzettel, hogy most már hárman vannak, hogy most már teljes családja van, és baromira be van rezelve, hogy elrontja a dolgokat, mint a szülei. Fél Carter karót nyelt felsőközéposztálybeli szüleitől (szerintem joggal), aggódik az üzlet miatt, mert valljuk be, piszok ijesztőek, ha valóra válnak az álmaink. Tulajdonképpen erről szól az egész könyv, az egymáshoz csiszolódásról.

Carter eközben áldja a szerencséjét, hogy ilyen klassz nője és gyereke van, és igazi araparában szenved: hónapokig totojázik a lánykéréssel. Szinte pontosan le van másolva a Jóbarátokból az a rész, amikor Mike próbálja megkérni Phoebe kezét: van itt stadionos kivetítés, pezsgőben a gyűrű, minden, amit csak szeretnénk.

Gavin szája pont olyan mocskos, mint eddig, a szereplők pedig még nagyobb blődségeket csinálnak. A lánybúcsús partibuszos jelenetnél percekig csukladoztam a nevetéstől. Egyedül Jenny verte ki a biztosítékot, nehezen hiszem el, hogy egy felnőtt nő, aki elméletileg nem szellemi fogyatékos, hogy képes akkora hülyeséget csinálni (a szexshopban az áru kipróbálása NEM behelyezést jelent!)

Claire hisztijéből és Carter töketlenkedéséből is sok volt egy kicsit, emlékeztetnem kellett magam, hogy két hónapja vannak együtt, minden nagyon új nekik, és nem is rohamléptekben, hanem legalábbis fénysebességgel haladnak. Látszik, hogy ennek a bandának sosem fog benőni a feje lágya, de pont ezért olyan szeretetreméltóak. Néha túl gyerekesnek éreztem őket, néha irigykedtem, hogy nincsenek ilyen barátaim, de arra gondolva, hogy kibeszélnék a vaginámat a vacsoraasztal mellett, jobb is így.  Még mindig szexmániás mindenki, megismerjük Claire anyját, aki ugyanolyan hibbant, mint a többi, George is felenged kicsit, legalábbis már nem akarja megölni az ábécé minden betűje szerint Cartert (T, mint töltött cukrot nyomok a torkába, hogy megfulladjon)

Nagyon szerettem azt a részt, amikor Claire kiosztotta a stepfordi anyukákat, hogy lehet, a fia jobban káromkodik, mint egy kocsis, de attól még nem ítélhetik el, mint anyát. Nem is értem, hogy mondhat valaki ilyet szemtől szembe (mármint hogy jé, szar anya vagy), felénk csak az ember háta mögött beszélik ki az ilyesmit.