Helyzetjelentés vásárlásról, olvasásról és egyebekről

 

Nagy lendülettel nekiálltam leporolni a blogomat, hogy aztán három bejegyzés után ismét háttérbe szoruljon szegény. Tilda már csak kétszer alszik egy nap, rosszabb napokon csak egyszer, és ha ébren van, a laptop közelébe se tudok menni. Amikor meg alszik, akkor olvasok. Meglepő, de olvasni viszont rengeteget tudtam. 

Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska

 

Anyu vette ezt a könyvet Tildának húsvétra. Egyrészt, mert minden alkalomra könyvet (is) kell kapnia a gyereknek, jobb, ha szépen hozzászokik, másrészt szeretném összegyűjteni az összes gyerekkönyvet, amiben a főszereplőt ugyanúgy hívják, vagy vagy az egyik szereplő a nevét viseli. Nehéz és könnyű is, mivel a Matilda manapság nem valami gyakori név, hamar a lista végére fogunk jutni. Eddig Roald Dahl Matildája, a Mentsük meg Matildát! és ez van meg. Ha a könyvben fekete macska szerepelne, akkor már túl tökéletes lenne, bár meg kell jegyeznem, hogy Besamelhez hasonlóan Dobby sem kövér, csak nagydarab.

Vi Keeland - Pelepone Ward: Lázadó örökös

Vi Keeland és Penelope Ward közös könyvei, ha nem is maradéktalanul, de azért tetszettek. Kellemes kikapcsolódást nyújtottak, de semmi olyat, ami olvasás után is velem maradna, és miért is tenné, hiszen egy sima romantikus-összejövős-dugis könyv azért ritkán olyan, a hősök gyakori hányattatott múltja ellenére sem. Ezt a könyvet tologattam egy ideje, láttam, molyon mennyien és mennyire szeretik. Végül azért kerítettem sort rá, mert tesóm elolvasta, és rám parancsolt, hogy csipkedjem magam, mert ki akarja beszélni. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A továbbiakban paprikásan és spoileresen mérgelődök.

Februári összefoglaló

 

A február valahogy nagyon gyorsan elszaladt, még ahhoz képest is, hogy ez a legrövidebb hónap. Megünnepeltük a férjem 35. születésnapját, ennek apropóján megsütöttem életem első Kirsch tortáját. Vettem egy nagy kupac könyvet és elolvastam egy sokkal kisebbet. Nagyon jól haladunk a házzal is, és végre az idő is jobb, tudunk Tildával sétálni.

Boszorkányos mesék - gyűjtőposzt I.

 

Régóta vonzódom már a boszorkányokhoz (és vámpírokhoz, meg mindenféle misztikus lényhez), és amikor megtudtam, hogy útban a lányom, elkezdtem listába gyűjteni a boszis mesekönyveket. Meg vámpírosokat és zombisokat és szellemeseket. De mégis a boszisok vannak fölényben. Jó néhányat megvettem már közülük, így gondoltam, írok róluk néhány gyűjtőposztot.

Mia Sheridan: Calder útja, Megtalálni Edent

 

Még a megjelenése évében olvastam a Calder útját. Mivel erősen függővéges volt, újraolvastam a folytatás előtt. Egy regényként tekintek rá, ezért egy bejegyzésben írok róluk, és az öngyilkos szektákról. Talán a borzalmas háttér miatt, de nem ez a kedvencem a sorozatból, viszont nagyon sajnálom, hogy a Könyvmolyképző nem sok esélyt lát a többi könyv kiadására.

Felvilágosodtam

 

Amikor terhes lettem, sokat töprengtem azon, hogy hogy fog majd zajlani a felvilágosítás, jobb lenne erre idejében felkészülni. Mert ugye az ember hajlamos hülyeségeken, és nagyon nem aktuális dolgokon agyalni, ha valami fontos dolog áll a küszöbén. A fősulin mondta az egyik tanár, meglátjuk majd, mennyire vonzó lesz éjjel kettőkor a vécétakarítás, amikor másnap fontos vizsga lesz. Ez azóta is eszembe jut, amikor valami totál mással kezdek foglalkozni, mint amivel kellene. A húgom egyébként alaposan ki is röhögött, hogy Tilda nincs 5 hónapos, de más gyűjtöm a felvilágosító könyveket.