2021. február 22., hétfő

Boszorkányos mesék - gyűjtőposzt I.

 

Régóta vonzódom már a boszorkányokhoz (és vámpírokhoz, meg mindenféle misztikus lényhez), és amikor megtudtam, hogy útban a lányom, elkezdtem listába gyűjteni a boszis mesekönyveket. Meg vámpírosokat és zombisokat és szellemeseket. De mégis a boszisok vannak fölényben. Jó néhányat megvettem már közülük, így gondoltam, írok róluk néhány gyűjtőposztot.

A Boszorkányokat teljesen véletlenül vettem. Egy rendeléshez csaptam hozzá 400 forintért. Nem volt hozzá sem leírás, sem borítókép. 12 oldalas kis szösszenet az éves boszorkánygyűlésről, ahol a bosziknak meg kell találni az elrejtett kincseket. Minden oldalon sok-sok kukucskálós ablak van. Nagyon cukik, színesek és részletgazdagok a képek, de az ablakok nagyon vékonykák, nem tudom, mennyire bírják majd a strapát, láttam már tartósabbnak tűnő kukucska könyvet is.

Az első Winnie füzetet anyám vette húsvétra a leendő unokájának, és annyira tetszett, hogy megszereztem az összes többi részt. Nyolc nagy alakú, színes füzet jelent meg (az első két címen is fut), ami egy-egy történetet tartalmaz, és négy kicsi könyv fekete-fehér képekkel, amikben több történet van. Winnie bájos, de nagyon esetlen boszi. A rajzok nagyon aranyosak, nekem nagyon tetszenek a szoknyából kilógó szőrös lábak, a borzas haj és a Wilbur nevű macska, akinek több esze van a gazdájánál. Mulatságosak a kalandjai, és szerintem egy kisgyerek biztos nagyon élvezné, hogy okosabb az ügyefogyott boszinál és előbb rájön a problémák megoldására.

A kótyagos boszorkák sorozat két részét tudtam megvenni a KMK raktárvásár akciójában, pont az első és harmadik részt. A boszorkányok itt elég csúnyák, nem túl kedvesek és denevéreket esznek, többek között. Nekem annyira nem tetszett, a nyelvezete nem túl gördülékeny. Nem szeretem, ha úgy fogalmaznak, hogy belekezdenek egy gondolatba, majd közbeékelve elkezdik a háttérinfókat magyarázni. Haladjunk szépen sorban. Szerintem a történet kicsiknek szól, de nem vagyok benne biztos, hogy a szövege elég élvezhető lenne. Picit egyébként hasonlít a Matildára, ugyanolyan kisarkított gonosz szereplői vannak és ugyanúgy beszélő nevekkel dolgozik.

A Bella Donna hatrészes sorozatnak az első részét vettem meg és olvastam el próbaképp, de egész biztos beszerzem a többit is, mert nagyon tetszett. A nyelvezete egyszerű, gördülékeny, szép nagy betűkkel szedték, alkalmas önálló olvasásra is. A története érdekes, egy kislányról szól, aki árvaházban él és minden vágya, hogy boszorkány lehessen. Nem akarja, hogy csak úgy örökbe fogadják, ő az igazi családjára vár. Ki más venné magához, mint egy igazi boszorkány? Persze először megpróbálnak mindketten normálisnak látszani, de hamar kibújik a szög a zsákból. Érzékenyen áll az örökbefogadáshoz, a barátsághoz, féltékenységhez, és ahhoz, hogy mi teszi a családot családdá.

A Matilda a szívem csücske. Mindig nagyon szerettem a filmet. Boszorkányos(an hangzó) nevet kerestünk a gyerekünknek, legalábbis a lányverziónak, mert meglepi volt a neme. Hosszas alkudozás után esett a Matildára a választásunk, mert egyrészt vagányul lehet becézni, és mi lenne menőbb név egy könyvmoly boszorkány kislány nevénél? Már csak remélhetem, hogy Tilda nagyobb korában boszorkánymániás könyvmoly lesz, mint az anyja. Matildának rémes szülei vannak, elhanyagolják, nem veszik észre, milyen okos. Végül az iskolában barátokra lel, és némi kalamajka után új családra is. Ennek a könyvnek is igényesebb nyelvezete van, én talán 8-10 évesen adnám a lányomnak.

Szinkronos előzetest nem találtam. Nézzétek meg a filmet, ha eddig kimaradt, mielőtt béna remake készülne belőle.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése