Ez nem egy kiemelkedő mű. Nincsenek túl nagy érzelmi hullámhegyek és völgyek, bár van néhány próbálkozás. A szokásos macsó tesztoszteronbajnok fáradhatatlan lepedőakrobata hím és a magát majdnem totálisan alárendelő okosnak mondott lány. Viszont a harmadik kötetnél tényleg megkapjuk a lezárást, és a borítója tényleg szép.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol a második végződik: Damient Németországban gyilkossággal vádolják, Nikki pedig kitálalva az egymillió dolláros üzletről utána ment. Azt hihetnénk, a per viszonylag nagy részt kap, részünk lehet némi drámában, lelkizésben, de nem, Damient rögtön felmentik. A feszültséget egy Nikkit üldöző zaklató adja, akinek a kiléte kicsit meglepő, de ha valaki mondjuk öt ilyen könyvet olvasott, könnyen rájön, ki is az a kópé. Kapunk egy nagylelkű önfeláldozást, amire egy szélsőséges gesztussal válaszolnak, aztán békülés és boldog befejezés.
Nem volt nagy szám a könyv, a javát az ágyjelenek tették ki, amikor Damien belekalapálta Nikkit a matracba. Valahogy ezekben a könyvekben soha nem tudnak lassan, gyengéden és bújósan szeretkezni, csak gyorsan és vadul, lehetőleg egy órás programot nyomnak le. Nem tudom, ezek az írók kipróbálták-e ezeket a szexmaratonokat, vagy csak álmodoznak róla, de a végtelenített kufirc nem akkora szám, mint amilyennek hangzik.
Mégis, ahogy fogytak a könyvek, valamilyen nosztalgikus hangulat fogott meg, mert tudtam, hogy a kötettel végleg búcsút veszek a felemás szemű teniszbajnok befektető csilliárdostól és a vagdalkozós Nikkikétől. Az egyik legjobb élményem volt olvasás közben, hogy tudtam, nem lesz további bonyodalom, nem húzzák tovább a rétestésztát, ennyi és viszlát. Persze a három kötet a cselekményt tekintve még így is sok volt, de legalább Kenner tudta abbahagyni, néhányan, például Sylvia Day példát vehetne róla e téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése