Nora Roberts: Boonsboro Inn trilógia

Az első találkozásom Nora Roberts-szel. Valamiért úgy gondoltam rá, mint mamócáknak való nyálas izé, amiket a dédim olvasgatott. Hogy mekkorát tévedtem! Szerencsére.

Adott három szexis építkezési vállalkozó tesó, egy kreatív anyuka, egy patináns kőépület bentlakó szellemmel és három vagány csaj, akiket jól el kell csábítani.

Az első kötet Beckett, az építészmérnök, és gyerekkori beteljesületlen szerelmének, az özvegy anyuka, Clare-nek a története. Lizzy, a barátságos szellem közreműködésével megteszik az első lépést egymás felé, ahonnan nincs is visszaút. Miközben jólesően elmerülünk a padlóburkolatok, stukkók, csempék és szaniterek világában, Becket egyre jobban megszeretteti magát Clare-rel és a három vadóc kisfiával. A mellékszereplők nem csak tölteléknek vannak a könyvben, fontos szerepük van, előreviszik a történetet. Persze minden könyve kell némi bonyodalom, itt egy megszállott zaklatót kapunk, de legalább Beckett-nek van alkalma hős lovagként tündökölni.

A második kötet Owen-ről, a mániákusan precíz szervezőzseniről, és Avery-ről, Clare legjobb barátjáról, aki a helyi pizzázót vezeti. Egész kicsi korukban szerelmesek voltak, még lánykérés is volt, aztán felnőve kissé eltávolodtak egymástól. Egész nap figyelik egymást, az építkezésről átlátni az étterembe, ahova Owen gyakran elmenekül a zaj elől. Kerülgetik egymást, majd barátság extrákkal egyezséget kötnek, noha mindkettőjük tudja, hogy ami köztük van, több puszta szexnél. Csakhogy Avery-t elhagyta csapodár anyja, ezért fél a kötöttségektől, fél, hogy olyan lesz, mint az anyja. A bonyodalom a kedves mama felbukkanása. Nem volt túl izgalmas rész, a cselekmény finoman halad előre, inkább az érzelmeken van a hangsúly. Ahogy halad a felújítás, Lizzy egyre többet mutatkozik, lassan kibontakozik az ő története is, kiderül, hogy a fogadósuk, a harmadik barátnő, Hope ük-üknagynénje. Owen visszafogottsága és Avery lendületessége sok vicces jelenetet ad. Az életben nem gondolnék normálisnak egy olyan pasit (és csajt), aki képes naptárból kinézni, mikor ejtsék meg az első szeretkezésüket. Ez tetszett legkevésbé a három kötet közül, de azért jó volt.

A harmadik rész. Ryder karaktere tetszett a legjobban, nagyon vártam az ő történetét. Mogorva, mufurc, csupaszív férfi, aki egy lépést se tesz a kutyája nélkül és lesi az anyukája minden kívánságát. Az első pillanattól kezdve ferde szemmel néz Hope-ra, nem gondolja, hogy a tűsarkas nagyvárosi lány megállja a helyét a családias környezetben. Persze Lizzy, a romantikus szellem tesz róla, hogy ne tudják elkerülni egymást és addig nem nyugszik, amíg felpiszkálja a köztük pislákoló szikrát. Viszonylag könnyen összejönnek, a kapcsolatuk üdítően őszinte. A fogadó közben megnyílt, Hope pedig minden hozzáfűzött reményt beváltott. A fiúk anyja pedig nem nyugszik, amíg az egész várost át nem alakítja: a fogadó után galériát, pékséget és fitneszklubot is csináltatott a fiúkkal. Ryder segítségével pedig megtudják Lizzy történetének eddig homályos részeit és megtalálják a szerelmét, Billy-t. Persze ez a kötet sem lehet meg ármánykodás nélkül: ezúttal Hope kétszínű ex-pasija bukkan fel, akit követ a féltékeny felesége. Ryderből előbújik a macsó, öröm nézni, ahogy ráeszmél, mennyit jelent neki a nő.
A sorozat kedves, bájos, csupa szeretetreméltó karakterrel, csodás környezettel. A szemünk előtt látjuk a fogadót, Avery éttermét, a fiúk házát. Olvasás közben szinte éreztem az építkezés porát, hallottam a zaját. Annyira érzékletesen, szenvedélyesen írt a fogadóról, hogy az olvasó is a részesévé vált. Annyira elkapott a lelkesedés, hogy azt vettem észre, hogy órákig bújtam a Praktiker oldalát, mert muszáj új csempét rakatnom a konyhába. Emberséges, tanulságos, ízig-vérig romantikus könyv, ami nem váltja meg ugyan a világot, de egy kis időre szebbé teszi.