A második világháború előtt, Indokínában egy szegény, 15 és fél éves francia lány rövid, intenzív viszonyt folytatott egy gazdag, harminckét éves kínai férfival. A lány később író lett, aki egy nap a régi fényképeken merengve megírta ifjúságának, családi tragédiáinak és első szerelmének keserédes történetét. A lány volt a legkisebb testvér, az egyetlen, aki valaha kihúzhatja a családot a gödörből. Az anyja neurotikus, a bátyja erőszakoskodó, ópiumfüggő kisstílű csirkefogó, a kisebbik bátyja pedig egyszerűen gyenge. A lánynak ezért iskolába kell járnia, hogy jó állása, vagy jó férje legyen, és eltartsa a többieket. A lány erős, csendesen lázadó, próbál kitörni, de abban az időben erre kevés eszköze van. Aranylamé báli cipőt hord az utcán, férfikalapot, átlátszóvá kopott selyemruhákat. Arról álmodozik, hogy megtapasztalja a testiséget, hogy kihasználják, hogy ő is kihasznál másokat, hogy nem engedi, hogy elfásuljon, mint az anyja.
A férfi elkényeztetett aranyifjú, soha nem kellett semmiért küzdenie, a papa pénzeli, cserébe azt kell elvennie, akit kinéznek neki. Nem egy nőt, csak egy másik tömött bukszát. Addig pedig hagyják szórakozni.
A kapcsolatuk a testiségre korlátozódik, ha beszélnek, akkor sem egymásról. Tudják, hogy sosem lehetnek együtt. A lány nem lehet egy kínaival. Egy kínai nem vehet el olyan lányt, aki már nem szűz, akkor sem, ha ő volt az egyetlen szeretője. A lány szegény, túl fiatal, a férfi túl gazdag. Egyszercsak a lány irányítja a kapcsolatot, ő diktál, a férfi meghunyászkodik, megalázkodik a családja előtt is. A lány családja szemet huny a viszony fölött, úgy csinálnak, mintha plátói kapcsolat lenne köztük, cserébe néhány éttermi vacsoráért, átmulatott éjszakáért. Azt hiszik, a lány eladta magát, ő meg rájuk hagyja. Nem meri bevallani, hogy talán szereti a férfit.
Aztán minden véget ér. A férfit kinősítik, a lány visszaköltözik Franciaországba. Nem is jön rá az elválásig, hogy talán tényleg szerette a férfit. A lány, aki érzelmek nélkül ugrik majd a kapcsolatokba, aki folyton kalandokra éhes, nem tudja lekötni magát egy férfi mellett sem. Talán mert elvesztette a nagy szerelmét. Ez egy olyan szerelem története, ahol senkib nem lenne a szereplők helyében. Örömöt, kínt és sok-sok megbánást hagyott a szereplőkben, mintha egymás személyiségének velős részévé váltak volna azalatt a pár együtt töltött hónap alatt.
A regény stílusa nagyon jó. Egyszerű, rövig, letisztult mondatok, gondolattöredékek szövik a történetet. Duras ugrál a múltban, a kínai szerető, a család, a sadeki és csóleni történetecskék között. Egy-egy történetre többször visszaugrik, az elejtett szálakat újra és újra felveszi. Pont, mint amikor régi történetet mesélünk és egymás után ugranak be az emlékek. Nosztalgikus, hangulatos írás. A belőle készült film ijesztően jól adja vissza a regény hangulatát, az érzések keserédességét, ahogy abban a tizenöt és fél éves lányban egyszerre van meg az anyja szeretetéért küzdő kisgyerek, a hódítani és meghódítattni vágyó nő, és az anya. Anyaként bánik a kisebbik bátyjával, és néha a kínai szeretőjével is. Mintha ő lenne az egyedüli felnőtt a történetben, neki kell a legnehezebb döntéseket meghozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése