Mennyire vártam Hart könyvét! A könyörtelen, számító, perverz testvérét, aki a markában tartja a Lordok Házát, akitől retteg a londoni elit. Azt hittem, itt végre megkapom azokat a mélységeket, amikre vágytam, amit úgy ígérgettek. Nem kaptam semmi ilyet, ugyanolyan limonádé, mint a többi. Ian történetét egyik sem tudta felülmúlni.
Hart a legidősebb testvér, a vállán hordta a család minden baját. A kegyetlen, kicsit pszichopata apjuk megnyomorította mindegyiküket, és Hart vállalta magára, hogy helyrehozza a dolgokat. Szeretem, amikor a morc alakok szép lassan feloldódnak, de megtartanak egy kicsit a szúrósságukból. Hart nem volt olyan morc, amilyenre számítottam.
Természetesen jó családi szokás szerint ő is egy régi kapcsolatot melegít fel. Az előző kötet végén kijelentette, hogy megnősül, de amikor arról faggatták, kit vesz el, makacsul hallgatott. A feltett szándéka, hogy visszaszerzi a korábbi menyasszonyát. Senki nem tudja, miért szakított vele a lány. Azt hittem, ez kicsikét nagyobb valami lesz, kicsit drámaibb. A lányt felkeresi a régi szeretője, és mesél a pasi múltjáról. Úgy gondolom, ami előttem történt, hacsak nem valami extra ciki dolog, nem rám tartozik. De azért szakítani egy férfivel, mert dobta a szeretőjét, és ha azzal elbánt, velem is el fog... Kicsit sántít. Abban a prűd korban, még meg is érteném, ha a lány szakít, mert nem fér bele az a féle erkölcsi szabatosság, amit Hart képvisel, de az indokai kicsit nevetségesek.
Eleanor nekem cseppet sem volt szimpatikus. Túl impulzív alak, kotnyeles, hebrencs, nem gondolkozik. Mindenki odavan érte, ahogy rajonganak minden aktuális női szereplőért, de nekem nem volt szimpatikus. Olyan, mint egy véreb, amelyik nem enged el, ha fogást talál. Hasonlóképpen tűnik fel a képben, mint ahogy Isabell visszatért Mac életébe. Kap néhány aktképet Hartról, és neki feltétlen meg kell mentenie a férfi becsületét. Ha Hart nem akarná, hogy a lány újra az élete része legyen, nagyon tapadós és erőszakos lenne az, ahogy Eleanor betúrja magát. De persze nem az, mert ez szerelem.
A könyv cselekményét cseppet untam. Eleanor nyomozása kicsit megalapozatlan és erőltetett volt, csak az ölébe pottyantak a nyomok, nem volt benne a nő részéről sok észmunka. Hart politikai csatározásai kicsit untattak. A könyv kétharmada-háromnegyede tájékán megakadt a történet. Egy politikai indíttatású merényletet követően álmaink férfija úgy gondolja, célravezető halottnak tettetni magát, még a családját sem értesíti hetekig. Ez gusztustalan húzás. Egyedül az volt jó benne, hogy Iant végre nem szefós zseninek ábrázolja, hanem normális embernek. Ennek ellenére utáltam Hartot, amiért ezt tette a családjával.
Amin fennakadtam kicsit, a fényképezés. A könyv az 1800-as évek végén játszódik. Akkoriban szerintem sokkal tovább tartott elkészíteni egy fotót, mintsem pillanatfelvételeket lehetett volna készíteni. Nem hiszem, hogy 5-10 percre bemerevedtek az ellopott mozdulatokba a szereplők, hogy le lehessen fotózni őket. Lusta vagyok utánanézni, mikor jelentek meg a kompakt kézikamerák, de nem hinném, hogy Eleanornak volt lehetősége olyat használni. Ha valaki tudja, hogy van ez, nyugodtan világosítson fel.
Hart beharangozott perverzsége teljes egészében kimaradt a történetből, nem volt benne semmi izgalmas fűszer, semmi pikantéria, hacsak az aktképeket nem vesszük figyelembe.
A család itt is nagy szerephez jut, mindenki jön belekotyogni az eseményekbe. Ian változatlanul kedvenc, Danielt imádom, már csak az ő történetét várom. Jó volt olvasni a többiekről.
Tudom, hogy ez teljesen más korszak, és más szokások, de végtelenül morbid dolognak tartom a másodszülött gyereket az elhunyt elsőszülött nevére keresztelni. Ismerek ilyet személyesen, ahol a harmadik gyerek is Lacika volt, és gondolom, van, ahol ez megszokott, de szerintem rettenetes szokás. Nem vagyok babonás, de szerintem rossz omen egy halott testvér nevével kezdeni az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése