M. Leighton: Rajtad áll (Rosszfiúk 1.)

Közvetlen azután kezdtem ezt a könyvet, hogy befejeztem Fragoso könyvét. Kellett egy könnyű limonádé, nyálas valami, ami kicsit felvidít. Attól tartottam, ha sokáig nyomorgok a könyv utóhatásában, elmegy a kedvem egy időre az olvasástól. Pont erre valók a rosszfiúk, hogy felrázzanak kicsit. Én pedig szeretem a fiktív és igazi rosszfiúkat, egyhez hozzá is mentem. 

Nagy szerencsémre semmit nem olvastam erről a könyvről, egy értékelést sem. Erről egyébként kezdek leszokni: a túlzott lelkesedés az agyamra megy, amikor minden szipiszuper, a szereplők hű, de milyenek, igazi orgazmusuk volt a képzelt pasiktól, aztán rajzolnak egy kedves sormintát szmájlikból és szívecskékből. A másik véglet, amikor nem tetszik semmi, jó a könyv, csak szar volt. Külön kedvesség, amikor nem tesznek spoiler figyelmeztetést.

Olivia nyugalmas életébe egyszerre csöppen két lenyűgöző férfi: a gazdag, sznob unokatestvérének a barátja, Nash, a megbízható ügyvéd, és Cash,egy szórakozóhely tulaja, akit véletlen sztrippernek nézett. Ennyi is elég lenne a bonyodalomhoz, csakhogy ikrek, és bár mindkettőhöz vonzódik, egyikkel sem akar kapcsolatot kezdeni: Nash már foglalt,Cash pedig rosszfiú,akikkel mindig pórul járt, ráadásul ő az új főnöke is. Ennél a pontnál fordulna egy átlagos történet szenvedős szerelmi háromszögbe, két macsóval és egy viszketeg,döntésképtelen lánnyal. Szerencsére semmi ilyesmi nem történik.

Noha Olivia tényleg gyötrődik, de viszonylag hamar leteszi a voksát. Csakhogy a fiúk titkolnak valamit. A múltjuk finoman szólva is rázós, apuka a maffiával cimborált. Apropó: soha ne zsarold a maffiát. Az ikrek apjának elfelejtettek erről szólni. 

A könyv nagy csavarja nekem már viszonylag korán kilazult. Molyon olvastam, hogy volt, akinek tényleg koppant az álla a meglepetéstől, de szerintem elég egyértelmű volt azoknak, akik odafigyelve olvasnak. Itt egy kis utalás, ott egy kis elszólás, egy pötty logika az egész, meg persze az sem árt, ha nem ez az első elolvasott könyv az életünkben. Amikor Olivia számára kiderülnek a dolgok, nem hisztizik, csak nem vesz tudomást a teremtés koronájáról. Nem toporzékol, mint egy ovis, nem borul egyből a pasi ágyába karjába, egész egyszerűen hagyja a saját levében főni. A férfi (milyen ügyesen kerülöm az elszólást, ugye?) pedig hajlandó átgondolni a történteket, változtat a tervein. Sok mai könyvmacsóval ellentétben hajlandó kompromisszumot kötni.
Persze mindezek ellenére sem valami hatalmas dolog a könyv. Néhány órára kikapcsol, és pontosan az, aminek a borítója sugallja: romantika, meg erotika dögivel. Erotika... Néhány író azt hiszi, attól lesz egy ágyjelenet izgató, ha vulgáris szavakkal pornóforgatókönyvet ír: a pasi a pélóját ide dugta, olyan szögben, hányat rántott rajta, milyen hangosan csattantak egymáshoz a szenvedély tüzében égő ágyékok. (Ha ég, menj orvoshoz!) Itt ügyesen lavíroztak a pornó és az álszemérmesség között. Bár egymaga is megállja a helyét, a maffiás szál tartogat még izgalmakat, amikért érdemes elolvasni a folytatást.