Ha azt állítom, nem vagyok reál beállítottságú ember, kicsit sem túlzok. Én voltam az a diák, aki gyomorideget kapott minden matek és fizika óra előtt a suliban. Főleg a matek előtt, főleg Anett néni miatt. Amikor még nem tanultunk fizikát, azt hittem, szeretni fogom, hogy feltárul előttem a világ sok csodája, hogy rejtett misztériumokba nyerek bebocsájtást (és sokat kísérletezünk). Ehelyett csak képleteket számoltunk, nem volt semmi kísérlet, semmi érdekesség, csak áramvezetési kapcsolási rajzok és Micimackó fa tetejéről való lezuhanásának a sebességének a kiszámítása. Úgy éreztem, becsaptak, hogy ez egy szükséges rossz, és unalmas, végső soron meg hülye vagyok és nem is tudnám megérteni. Aztán elolvastam ezt a könyvet, és örültem, mert érdekes, és ha nem is mindent, de elég sokat megértettem ahhoz, hogy ne érezzem magam újra középiskolás szerencsétlenségnek.
Nem igazán tartom számon a mai tudományos élet jeles alakjait, hozzám főleg az jut el, amit a médiában hallani, akinek az életéről filmet készítenek, akiről cikkeznek, mert valami olyasmit csinált, ami a laikusoknak is érdekes. Stephen Hawking-ot először az Agymenők című sorozatban ismertem meg. Baromi szimpatikus volt, hogy ott van egy zseniális ember, évtizedek óta tolószékhez kötve, mégis hajlandó saját magából viccet gyártani. Nagyon megfogott a humora. Utánaolvasgattam, láttam, hogy ifjúsági regényt is írt, és egyre szimpatikusabb lett. Tudom, hogy nem könnyű ember, de sem a zsenik, sem a betegek nem szoktak azok lenni.
Szerettem a könyv stílusát. Próbál szemléletes lenni, képekkel, lebutított példákkal támasztja alá a mondandóját. Mint amikor a nagy és okos felnőtt valamit igyekszik elmagyarázni egy kisgyereknek. Hawking is így magyaráz, anélkül, hogy éreztetné, mennyivel okosabb az olvasónál. Vicces anekdotákkal, fanyar humorral tarkítja. Sokat lehet belőle tanulni, még úgy is, ahogy én, csak a leírtak töredékét értjük meg. Néha kicsit hosszabb, vagy még butítottabb magyarázat kellett volna, de ha figyelembe veszem, mennyire a komfortzónámon és a tudáskincsemen kívül esik a fizika egésze, elégedett vagyok. Fogok még Hawkingtól olvasni, és ha minden könyvéből egy egész kicsikét megértek, az nekem már elég. Ha nagyon nem megy, legfeljebb a gyerekkönyveit veszem kézbe.
Szerettem a könyv stílusát. Próbál szemléletes lenni, képekkel, lebutított példákkal támasztja alá a mondandóját. Mint amikor a nagy és okos felnőtt valamit igyekszik elmagyarázni egy kisgyereknek. Hawking is így magyaráz, anélkül, hogy éreztetné, mennyivel okosabb az olvasónál. Vicces anekdotákkal, fanyar humorral tarkítja. Sokat lehet belőle tanulni, még úgy is, ahogy én, csak a leírtak töredékét értjük meg. Néha kicsit hosszabb, vagy még butítottabb magyarázat kellett volna, de ha figyelembe veszem, mennyire a komfortzónámon és a tudáskincsemen kívül esik a fizika egésze, elégedett vagyok. Fogok még Hawkingtól olvasni, és ha minden könyvéből egy egész kicsikét megértek, az nekem már elég. Ha nagyon nem megy, legfeljebb a gyerekkönyveit veszem kézbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése