Középiskolában olyan volt nekem Jim Morrison, mint egy elkésett szerelem. Tizenhat évesen ismerkedtem meg a verseivel, előtte csak a zenéjét hallgattam. Olyan volt, mint egy villámcsapás. Nem az életet megváltoztató fajtából, inkább csak egy kis heuréka bizsergés volt. Jé, itt egy pasi, aki ha élne, annyi idős lenne, mint a nagymamám, és leírta azokat a verseket, amik az érzéseimről szólnak.
Ebből tisztán látszik, hogy nem voltam kifejezetten boldog a tinédzser éveimben, jobban foglalkoztattak a halott emberek, mint az élők, és a halál úgy általában. Nem sötét sarokban gubbasztó világfájdalmú emósként kell elképzelni (az egyébként is másik generáció), csak magányos voltam és nem találtam a helyem.
Először elolvastam a könyvet az elejétől a végéig, rövid könyv, félóra sem volt az egész. Aztán a kedvenceimet újraolvastam, aztán már csak azokat a sorokat, amik nagyon megfogtak. A falamra felfestettem a verseit, különösen a Catullus átirat tetszett.
Szerettem a gondolatot, hogy volt egy ember, aki sikeres és népszerű volt, bálványozták, és mégis magányos volt, mély gondolatokkal és sekélyes tettekkel.
A verseit áthatja a kettősség, az ellentétesség: születés és halál, szerelem és elmúlás. Nem magasztal semmit, fásultan tudomásul veszi, hogy kérlelhetetlenül elmúlik minden. Még a szerelmes verseit is áthatja valami furcsa melankólia, még akkor is, ha csak a verset nézve nincs benne szomorúság. Mintha az érzések átragadnának egymásra a kötetben. A mondanivalóját nem kell kibogarászni, rejtett jelentések után kutatni, nagyon is világosak. Érezni kell ezeket a verseket, ráhangolódni.
A kötet válogatás Jim Morrison verseiből. Elég fapados kiadás, budipapírra nyomva. Nem túl jó kézbe venni, nem támad kedvem szagolgatni, de örülök, hogy van. Az élményen kicsit ront az illusztráció. Nagyon jelentőségteljes akar lenni, zaklatott, elborult, de mivel nem Morrison rajzai, számomra annyira nem támasztja alá a verseket.
A kötet válogatás Jim Morrison verseiből. Elég fapados kiadás, budipapírra nyomva. Nem túl jó kézbe venni, nem támad kedvem szagolgatni, de örülök, hogy van. Az élményen kicsit ront az illusztráció. Nagyon jelentőségteljes akar lenni, zaklatott, elborult, de mivel nem Morrison rajzai, számomra annyira nem támasztja alá a verseket.
Szószaporítás helyett egy kis ízelítő:
Elmúlik a szerelem
Semmit sem tehetünk.
Egy napon majd
elmúlik a szerelem.
Hívás nélkül jön,
kérés nélkül megy.
Nem tehetünk semmit sem.
Mégis egész életünkben
várjuk a csodát,
pedig tudjuk,
a szerelem minden pillanatában
benne van az elmúlás.
Mindig más
Voltam már fenn
és egészen lenn.
Volt olyan is, hogy pénzem volt
és már sokszor egészen elfogyott.
De hirtelen minden megváltozott,
mióta a tiéd vagyok.
Ma én vagyok az ételed
és én vagyok az italod.
De egy napon elfogyok
és akkor biztosan meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése