A disztópiákat, utópiákat, antiutópiákat két csoportba szoktam sorolni. Az egyik az a világ, aminek a jövőbeni létezését el tudom hinni, a világ alakulása akár abba az irányba is tarthat. Ezektől jóleső szorongás és félelem lesz rajtam úrrá. A másik csoport az, ami szerintem tényleg csak fantázia marad, egy alternatív jövőkép, ha úgy tetszik. A beavatott világát a második csoportba sorolom.
Az emberiség már nagyon feszegeti a határokat, őssejtek, genetikailag szelektált utódok, túlszaporodás és összeesküvés elméletek a népesség titkos meddővé tételére. A szolgálólány meséje, a Szép új világ, vagy a Gattaca című film ezért nagyon ijesztő nekem. Amíg az ember istent játszik, el tudom hinni, hogy a Hervadás egy lehetséges jövő.
A beavatott világa, ahogy sok hasonló témájú könyv is, egy nagy válság után túlélni próbáló emberiség küszködése. Úgy gondolják, a hiba az emberi természet gyarlóságában van, ezért öt kívánatos tulajdonságra kezdik kondicionálni magukat: Önzetlenség, Őszinteség, Barátságosság, Műveltség és a Bátorság. Tizenhat évig mindenki abban a csoportban él, ahova született, utána azonban választhat: követi a csoportját, vagy újat választ.
Tris önfeláldozó, de nem boldog, tehernek érzi, hogy el kell jelentéktelenítenie magát, hogy soha nem gondolhat magára. Nem lehet felesleges tulajdona, nem nézhet tükörbe. A legvacakabb csoport. Az önfeláldozásnak, önfeladásnak ez a mértéke már nem lehet őszinte, tömegesen nem. Nem normális. Még olvasni is utáltam róla. Szeretek segíteni másokon, de szeretem magamat, és vannak dolgok, amiket szeretek birtokolni.
Tris mindent maga mögött hagyva beáll a bátrak közé, nem is sejtve, hogy gyakorlatilag élet-halál harc vár rá. A jelentkezők egy része nem éli túl, egy része pedig nem elbukik és csoport nélküli számkivetettként kell élnie. Tetszett, ahogy leesik neki a két fillér, feltűnnek neki a tökéletes társadalom hibái, hogy nem látni egy idősebb bátrat sem. Tulajdonképpen egy harmincnál idősebb bátor szereplőt sem mutattak. A fizikai és szellemi felkészülés időszakának örültem, tetszett, hogy míg sokan csak erővel próbáltak helytállni, Tris inkább taktikázott. Szerencsére nem a tipikus utolsóból az első ívet futotta, mert bár sereghajtó volt, akadtak nála bénábbak is.
Az idővezetés kicsikét kusza. A szülői látogatás két héttel a ceremónia után van, ezalatt az idő alatt Tris akkora izmokat növesztett, hogy bele se fért a ruháiba. Nem hinném, hogy ez valóban így működne. A látogatástól csak találgatni tudtam, mennyi idő telt el, de gyanítom, hogy a beavatásig kicsit hosszabb a kiképzés, mint néhány hét.
Tetszettek a bátorságpróbák. Néhányat szívesen kipróbálnék, ha lenne lehetőség egy kis könnyített futamra. Kíváncsi vagyok, mekkora sikere lenne egy hasonló könyvnek szerelmi szál nélkül. Ez kötelező elem? Négyes, a kiképző mentorból szépen átment szerelmesbe. Nincs ezzel igazán bajom, de nem bántam volna, ha ez csak a későbbiekben csúcsosodik ki. A legnagyobb félelem, lefeküdni a szerelmeddel? Icipicit túlzásnak éreztem.
A világfelépítés nem lett rossz, és sok kérdést vet fel: mi van a falakon túl? Kint, vagy bent akarják tartani a dolgokat? Hogyhogy nincs szó más túlélő kolóniáról? Hogy viselte az első generáció a csoportba osztást? Szerintem nem repestek az örömtől. Miért nem tarthatják a csoportváltók a kapcsolatot a családjukkal:
Négyes titka, hogy ki volt a csoportválasztás előtt, nagyon sejthető volt. Vagy csak jók a könyves megérzéseim. Sok fordulaton nem tudok annyira meglepődni, mint amennyire a molyos értékelések alapján kellene. A könyv vége egész jó lett. Szépén ki lett dolgozva a probléma, nem rémes függővéges, de az érdeklődést fenntartja.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmváltozatot is. Nagyon korrekt feldolgozás, ha eltekintek attól, hogy sok 16 éves karaktert harmincéves színészek játszanak, Négyes is felnőtt férfi a 18 éves fiú helyett. Filmen gondolom nem lenne egy fiatal szereplő elég hiteles az adott szituációkban. Egy jelenetet kihagyott, a végén pedig összevonta kicsikét a cselekményt, de összességében hűen követte a könyv cselekményét. Sem a könyv, sem a film nem lesz meghatározó az életemben, de azért tetszettek annyira, hogy kíváncsi legyek a folytatásokra is.
Tris önfeláldozó, de nem boldog, tehernek érzi, hogy el kell jelentéktelenítenie magát, hogy soha nem gondolhat magára. Nem lehet felesleges tulajdona, nem nézhet tükörbe. A legvacakabb csoport. Az önfeláldozásnak, önfeladásnak ez a mértéke már nem lehet őszinte, tömegesen nem. Nem normális. Még olvasni is utáltam róla. Szeretek segíteni másokon, de szeretem magamat, és vannak dolgok, amiket szeretek birtokolni.
Tris mindent maga mögött hagyva beáll a bátrak közé, nem is sejtve, hogy gyakorlatilag élet-halál harc vár rá. A jelentkezők egy része nem éli túl, egy része pedig nem elbukik és csoport nélküli számkivetettként kell élnie. Tetszett, ahogy leesik neki a két fillér, feltűnnek neki a tökéletes társadalom hibái, hogy nem látni egy idősebb bátrat sem. Tulajdonképpen egy harmincnál idősebb bátor szereplőt sem mutattak. A fizikai és szellemi felkészülés időszakának örültem, tetszett, hogy míg sokan csak erővel próbáltak helytállni, Tris inkább taktikázott. Szerencsére nem a tipikus utolsóból az első ívet futotta, mert bár sereghajtó volt, akadtak nála bénábbak is.
Az idővezetés kicsikét kusza. A szülői látogatás két héttel a ceremónia után van, ezalatt az idő alatt Tris akkora izmokat növesztett, hogy bele se fért a ruháiba. Nem hinném, hogy ez valóban így működne. A látogatástól csak találgatni tudtam, mennyi idő telt el, de gyanítom, hogy a beavatásig kicsit hosszabb a kiképzés, mint néhány hét.
Tetszettek a bátorságpróbák. Néhányat szívesen kipróbálnék, ha lenne lehetőség egy kis könnyített futamra. Kíváncsi vagyok, mekkora sikere lenne egy hasonló könyvnek szerelmi szál nélkül. Ez kötelező elem? Négyes, a kiképző mentorból szépen átment szerelmesbe. Nincs ezzel igazán bajom, de nem bántam volna, ha ez csak a későbbiekben csúcsosodik ki. A legnagyobb félelem, lefeküdni a szerelmeddel? Icipicit túlzásnak éreztem.
A világfelépítés nem lett rossz, és sok kérdést vet fel: mi van a falakon túl? Kint, vagy bent akarják tartani a dolgokat? Hogyhogy nincs szó más túlélő kolóniáról? Hogy viselte az első generáció a csoportba osztást? Szerintem nem repestek az örömtől. Miért nem tarthatják a csoportváltók a kapcsolatot a családjukkal:
Négyes titka, hogy ki volt a csoportválasztás előtt, nagyon sejthető volt. Vagy csak jók a könyves megérzéseim. Sok fordulaton nem tudok annyira meglepődni, mint amennyire a molyos értékelések alapján kellene. A könyv vége egész jó lett. Szépén ki lett dolgozva a probléma, nem rémes függővéges, de az érdeklődést fenntartja.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmváltozatot is. Nagyon korrekt feldolgozás, ha eltekintek attól, hogy sok 16 éves karaktert harmincéves színészek játszanak, Négyes is felnőtt férfi a 18 éves fiú helyett. Filmen gondolom nem lenne egy fiatal szereplő elég hiteles az adott szituációkban. Egy jelenetet kihagyott, a végén pedig összevonta kicsikét a cselekményt, de összességében hűen követte a könyv cselekményét. Sem a könyv, sem a film nem lesz meghatározó az életemben, de azért tetszettek annyira, hogy kíváncsi legyek a folytatásokra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése