Ami a Téboly kertjéből kimaradt...

A Téboly kertjéből kimaradt illusztráció,
készítette : Z-art and tattoos

Egy regény születését közelebbről figyelni csodálatos dolog. Kicsit olyan, mint amikor gyorsított felvételen figyeljük egy virág kinyílását. Nincs hozzá sok közöm, de mégis fenemód büszke vagyok rá. Ilyen érzés volt a megjelenése előtt elolvasni a Téboly kertjét. Az a megtiszteltetés ért, hogy az író, Bleeding Bride megosztott velem egy részletet, ami eddig csak a füzete lapjain létezett. Annak apropójából, hogy éppen három éve kezdett el dolgozni a történeten, fogadjátok szeretettel a Sötétség Lovagjának kimaradt levelét.

Alig pár éve, de mégis olyan régen csend és nyugalom honolt a világon. Még akkor is béke volt, amikor a legnagyobb háborúkat vívták. Pedig milyen elégedetten szidalmazzátok a rendszereket a satnya sorsotok miatt, és milyen könnyen engeditek, hogy bábok legyetek. Senki nem merte papírra vetni az igazságot, nem a kegyetlen csaták pusztítása temette maga alá a lelkek ártatlanságát. Nem a ketrecharcos elit rángat benneteket madzagon. Hályogos szemű kisbabák vagytok mind, és egymást vezetitek a szakadékba, kéz a kézbe, önzetlen szeretettel. 

Annyi keserű tömeget, fekete szívet és mérgező csókot láttam már, mégis hiszem, hogy a jelen krónikásai tanulnak a múlt hibáiból és megtanítják a jövőt az örök élet titkára. Megsúgják a poros lapok, hogy az alkotás felemel és általa válunk Isten arcának valódi másává. Beismerik majd, hogy nem mindenki egyenlő, nem terem mindenki számára babér. Az egyediség ismét egyedi lehet, és a vándorcirkusz tovább áll. 

Mikor jutottatok oda, hogy oltárt nem kőből, hanem kátrányos vétkek nyomasztó súlyából halmoztátok fel? Eljöhet az a nap, amikor a hajnali sugarak bevilágítják az elméteket és csak azért nem építetek káoszt, mert már olyan rég elkezdtétek az izzasztó munkátokat? 

Nagyokat nevettem rajtatok korábban, de már szánni sem tudlak. Fertőt hoztok a fényesség világára. Mint kanálisból előtörő patkányok, egyre szaporodtok és terjesztitek a kórságot. De a Messiás nem tér vissza hozzátok, az özönvíz elapadt. 

Meg kellene tanuljátok, hogy a fekélyes sebeket nem elég lecsapolni, ki kell vágni a gyökerét, hanem csak terjed és gennyet ont magából, míg fel nem emészti éltetőjét. Ti már mindent kiszipolyoztatok, mi maradt hátra? Az őseitek könyvtára zárva előttetek, a poros pergamen tanait eltüntettétek. 

Áldozatokra van szükségetek ahhoz, hogy oly szorgalmasan felépített ürülék palotátok falát is átszakíthassa a vészjelzés. Vérbe áztatott kegyelmet kaptok, esélyt arra, hogy feldolgozzátok, a földi napjaitok végesek és minden lépésetekkel egyre közelebb kerültök az elmúláshoz. És egyszer majd megvilágosodik számotokra, hogy nem okoz senkinek bánatot az elvesztésetek. Nem hiányolnak társaitok, az arcvonásaitok az emlékeikből is elillan. Nyomdokaitokba nem lép senki, csupán a kárhozat tölti ki a kitaposott ösvényeiteket. 

Talán majd a felhőkön ücsörögve lenéztek és végre, először az idők kezdete óta őszinte könnyeket ejtetek és megbánjátok bűneiteket. Megbánásotok szele megváltást hozhat a következőkre, elhallgattathatja a pokol lángjaiban élők hangos rikácsolását.

SL