A harmadik és a legtöbbet szenvedett testvér, Ethan története, akit pont az őt tőrbe csaló nő, és megkínzását elrendelő férfi lánya. Miután tönkretették az arcát, és szerinte az életét is, módszeresen tönkretette a családot, majd amikor megtudta, hogy ki is a kiszemelt lány, rajta akarta folytatni a bosszúját. Mégis csak jobb indok, minthogy a rettenthetetlen kémmester és titkos ügynök fülig belezúgott egy fiatal lányba.
Maddy szerethető karakter, igazi túlélő, próbálja a dolgok jobbik oldalát látni, nem elveszteni a lelkesedését, céltudatosnak, de nagyjából tisztességesnek maradni. Felvágták a nyelvét, konok, de tud belátó lenni. Túl tökéletes ahhoz, hogy Ethan-nek ne legyen lelkiismeret furdalása miatta. Ethan nappal depizik, este maga alá gyűri a lányt (vagy tucatszor szerepel a kifejezés! brr), Maddy megértő marad, majd ott akarja hagyni, Ethan elcseszi, Maddy megbocsát, Ethan lebukik, Maddy elszökik, Ethan utánamegy, aztán mind elmennek skandinávlottót játszani. Na jó, nem, de ugrunk hét évet kábé az időben, mindenki boldog, megsokasodott, tiszta idill.
Nincs leszámolni való ellenség, váratlan csavar, izgulni való. A korábbi szereplők csak keveset szerepelnek, hiányoltam, hogy mi lett Oliviáékkal. Róluk semmi infó nem volt, még az igen nyálas epilógusban sem, pedig bennük lett volna spiritusz.
Amikor befejeztem, még rózsaszín ködben voltam, de egy nappal később már kicsit csalódás a könyv. Cole-tól többet vártam, és Ethan-től is.
Játsza az operaház fantomját, pedig kiderült, hogy csak egy sebhelye van. Kicsit sajnáltatja magát, de azért szerethető karakter, bár jó lett volna egy kicsit több határozottság.
A skót klánvezér dolog meg nekem olyan furcsa a 19. században. Nekem a hegylakó az a kardozós, szoknyázós dolog, nem pedig a gőzhajón utazgatós nemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése