Ami először és szinte egyedül megfogott a könyvben, a nyelvezete és stílusa. Azok a kicsit kacifántos, körülményeskedő leírások, elkalandozó belső gondolatok, komolyan olyan érzésem volt, mintha a valamelyik Bronte könyv lett volna a kezemben. Ezzel nagyjából ki is fújt, ami igazán tetszett.
Lévén, hogy kerettörténetes és a főhős meséli el az átélt borzalmakat, túlságosan nem kell izgulni, hogy mi lesz vele. (Bár olvastam olyan E/1 könyvet, amiben meghal az elbeszélő) Rögtön megtudjuk, hogy Arthur már középkorú, a második feleségével él, az első meghalt. Amikor visszarepül a múltba, állandóan a menyasszonyát emlegeti, reméltem ez a kis célzás a haláláról legalább nem véletlen volt.
A kísértethistória része rém egyszerű: adott egy megtört nő, akitől elvették a gyermekét, aki később a szeme láttára halt meg, mire megkettyent és a halála után bosszúszomjas átokhozó kísértet lesz, aki ha nekem sincs, neked se legyen alapon időről időre megöl egy gyereket. Ezért a falubeliek félnek tőle és nem veszik jó néven, amikor Arthur a nő kísértettanyájára érkezik egy hagyatéki ügyben.
Arthur nem konfrontálódik a szellemmel. Kétszer meglátja, hallja annak a bizonyos balesetnek a hangjait, amikor meghal a kisfiú, a hintaszék nyikorgását a gyerekszobában, átrendeződnek tárgyak, de gyakorlatilag semmilyen jelenségnek nem lesz tanúja. Amikor a kölcsönkutyája majdnem belefullad a lápba (mert egy igazi, régimódi kísértetsztori fabatkát sem ér lápos-ködös-falutól elzárt környezet nélkül) Fogja magát és egyszerűen hazamegy, orvosi utasításra nem szabad felzaklatni a lelkét és zilált idegeit (ennél a mondatnál papírpöcsnek tituláltam az egyébként arrogáns és pökhendi hősöcskénket). Nincs semmi drámai tetőpont, nincs feloldás, találkozás a szellemmel. Megnéztem a filmet (kétszer belealudtam), ott legalább próbál valamit, véget vetni a szörnyűségeknek, könyves Arthur nem csinál semmit. Hazamegy, megnősül, rendezi az idegeit. A Fekete ruhás nő meg tud várni. :)
A hangulata jó volt, de elég cselekménytelen volt a történet, nem volt benne igazi feszültség, nagyon kiszámítható menet közben és a végén is. Szuper könyv lehetett volna, de ez van, amikor jobb az ötlet, mint az író.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése