A sorozatból először a Fantomkeringőt olvastam, megtetszett, és mivel köztudott, hogy perverzül vonzódom a hányattatott múltú pasikért, nagyon kíváncsi voltam Rafe történetére.
A történet elején Rafe az alkoholban keres menedéket és tehervonatokon potyázik, mert nem bírja elviselni, hogy kezd alábbhagyni a fájdalma, amit a felesége és a gyerekei halála miatt érez. Úgy gondolja, nem méltó az emlékükhöz, hogy "alig" két év után már kezd tompulni a vesztesége. Nekivágott a nagyvilágnak, mert gyökértelennek érzi magát. Aztán találkozik Maggie-vel, aki annyira elveszett és nyomorult, hogy nem tud nem védelmezőként viselkedni vele. Küzd magával, miközben nem megy ki a fejéből, hogy a felesége azt szerette volna, ha küzd a boldogságáért, ha vele történik valami.
Maggie a néhány hetes kisbabájával menekül, mert a mostohaapja örökbeadásra akarja kényszeríteni. Nincs semmije, csak a ruha, amit visel, beteg és kimerült. Rafe próbálja legyűrni a késztetését, hogy a gondjukat viselje, főleg, mert a kisbaba az elvesztett gyerekeire emlékeztetik. Aztán rájön, hogy akarja őket. Egy új családot. Ha pedig egy Kendrick akar valamit, azt meg is szerzi magának. Az együtt töltött harmadik napjukon már meg is kéri a kezét. Innen pedig felgyorsulnak az események, a lepusztult hajléktalan visszavedlik szívdöglesztő és piszkosul gazdag cowboy-já és sebességbe kapcsol a csábítás hadműveletben.
A történet elég kiszámítható, legalábbis annak, aki elolvasott már legalább három romantikus könyvet. Anderson javára legyen mondva, hogy mer tabukhoz nyúlni. Családon belüli erőszak, gyermekek elvesztése, vagy akár a mozgáskorlátozottak szerelme a Fantomkeringőben mind olyan téma, ami általában nem kedvez a romantikus hangulatbak. Olvastam Moly-on, hogy egy idő után pont ez lesz unalmas, hogy csak akkor lehet álompasit szerezni, ha valami nem stimmel velünk, de azért jó, hogy a nem tökéletesek is lehetnek egy szerelmi történet főszereplői.
Ami miatt viszont abszolút megbocsátom az összes klisét, kiszámíthatóságot (még az utolsó 20 oldalba betett fordulatot is), az a könyv stílusa, nyelvezete. Sokszor hangosan röhögtem a párbeszédeken. Egyszer, ha nagyon ráérek, kigyűjtöm a legviccesebb mondatokat (vagy indítok egy kihívást?).
A kedvenc:
Ideges, mint egy hosszú farkú macska egy hintaszékekkel teli szobában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése