Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Lenyűgöz a világ összetettsége, kidolgozottsága, a sok remek karakter, a különböző fajok. Mondhatni, az egyik kedvenc könyvsorozatom. Ehhez képest, amennyire vártam az újabb köteteket, annyira el is feledkeztem az utolsóról. Úgy néz ki, többet magyarul már nem is olvashatok. Mivel az Ulpius kardjába dőlt, muszáj lesz angolul folytatnom a sok kedves sorozatomat: Fekete tőr testvériség, Cat és Bones, a Sötét vadászok, hogy csak az urban fantasy-kat említsem.
Az utolsó három kötet egy időben játszódik. Lucia és Garreth az őserdőben igyekszik megölni Lucia hites urát, a kannibál istent. Közben egy titkos katonai szervezet sorra rabolja el a Szövetség tagjait. Carrow, a boszorkány egy démoni síkon próbálja Malkomot, a vámpírdémont behálózni. A Rend bázisán pedig ott van Regin, akit nem más, mint az őt ezer éve kísértő berserker szerelme rabolt el.
A legjobban a múltban játszódó jeleneteket szerettem. Ahogy a fiatal Regin gyermekként megbabonázza a berserker hadvezért, Aidant, aki tudja, megtalálta a neki rendelt nőt. Egyetlen napot tölt el a gyerekkel, aztán évekig vár rá, miközben más nőre rá se néz. Ha nem lennének ezek a neki rendelt dolgok ebben a világban, nem hinnék az érzelmek valósságában, de így rém romantikusnak tartottam. Ádáz Aidan azonban halandó, ezért Regin nem adja könnyen magát, és az idő őt igazolja, mert hamar a Walhallába küldik a férfit. Csakhogy a fantasy könyvek világában, a holtak nem mindig maradnak azok. Aidan háromszor tér vissza, Regin háromszor temeti el. Negyedszerre pedig egy labilis, kegyetlen ember, Declan képében születik újra, akinek hivatása a halhatatlanok kiirtása. Csöppet nagyobb ellentét van köztük, mint amivel Rómeónak és Júliának kellett megküzdeni.
Ahogy az lenni szokott, most is hendikeppel rendelkező férfiút kapunk: Declant kísértik a régi életéből maradt homályos érzések, ráadásul a szeme láttára ölik meg a családját kamaszkorában. A súlyosan sebesült fiút ezután a Rend veszi gondozásába, nem is csoda, hogy ennyire elvakult. Hiányoztak nekem ebből a könyvből a megszokott flörtölgetések, cicázások, közös kalandok. Mellesleg, akárhányszor születik újra egy hapsi a kegyeimért versengeni, nem hiszem, hogy jó alapot ad a kapcsolatnak egy romantikus élveboncolás. Mivel Declan nem volt kifejezetten szimpatikus, a sok vívódását és bűntudatát inkább kárörvendően, mint együttérzően olvastam. Kivéve, amikor a sebhelyei miatt aggódott, akkor sajnáltam, de néhány bibi nem rettenthet el egy ezer éves harcost.
Ebben a kapcsolatban az eleve elrendelést sokkal erősebbnek éreztem a valós, kialakuló érzéseknél. Lehet azért mondom, mert jobban kedveltem Aidan személyiségét, mint Declanét. Nem ez a sorozat legerősebb része, de még így is kenterbe ver sok másik hasonszőrű történetet.
Jó volt a könyv, élveztem, de az igazán jó részek, amik nagyon tetszettek, mind a mellékszereplőkkel voltak: Lothaire, a titokzatos vámpír és Nix, a flúgos mindenlátó valkűr. A következő történet pont Lothaire-é, úgyhogy igyekeznem kell. Az angol megjelenések alapján Magyarországon a második kötettel kezdtek, úgyhogy nem ártana bepótolnom Nikolai és Meseszép Myst történetét is. Akkor meglenne az összes Wroth testvér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése