Decemberi leltár és évösszegző szösszenet 2014-ről

Ismét eltelt egy év, és ha megfogadtam volna valamit, azt, hogy idén rendesebb leszek. De nem fogadtam, ezért késett újév napjához képest ez a bejegyzés is. Mondhatnám, hogy mélyen töprengtem az elmúlt egy éven, de csak lusta voltam.

Néhány dologban nem sikerült hoznom a tavalyi számokat, mert az évi száz könyv elolvasása nem jött össze, de a könyvgyarapodást messze túlszárnyaltam.

J.R. Ward: A király (Fekete Tőr Testvériség 12.)

Lassan egy hete ülök a könyv fölött, valahogy nehéz írnom róla. Olvasni is nehéz volt kicsit, igaz, a karácsonyi forgatagban bajosan talál az ember lánya egy szabad fél óránál több olvasásra fordítható időt. És mint tudjuk, a lustaság is hatalmas úr.

C.J. Roberts: Fogoly a sötétben

A könyvek többségénél nagyon egyszerű helyzetben vagyunk: tetszett, nem tetszett, utáltam, imádtam. Aztán vannak olyan könyvek, amik megosztják az embereket, de ugye ízlések és pofonok. És vannak olyanok, amik olvasása közben mi magunk hasonlunk meg egy kicsit, nem tudjuk, a falhoz vágjuk mérgünkben vagy magunkhoz öleljük, mintha bármiféle hatással lenne az ölelésünk a hányattatott szereplők sorsára. Talán ebben (is) rejlik az igazi írói tehetség, hogy képes ambivalens érzéseket okozni.

Óda a könyvespolchoz

Már írtam többször, hogy elkapott a molyok tömegbetegsége, és kóros helyhiánnyal lépett fel, majd megemlítettem párszor, hogy készül egy nagy, hatalmas, giga-mega könyvespolcom. Úgy készült, mint a Luca széke. Szerencsére van egy remek házi asztalosom (férjet választani tudni kell!), de a munka mellett így is lassacskán készült.

A régi, költözéskor selejtezésből hozzánk vágott rusnyaságon 5 folyóméter polc volt. Az új polcrendszert 22 négyzetméternyi bútorlapból állította nekem össze a férjem. Így kis túlzással padlótól (az alja azért szekrény) a plafonig, faltól falig 29 méternyi gyönyörűséges polcom van.

Stephen King: Cujo

Vannak könnyű könyvek, nehéz könyvek, és becsapósak. A Cujo becsapós. Először olvastam, és a filmet sem láttam. Egy veszett kutya megöl néhány embert, gondoltam, ugyan mi lehetne nagy durranás a könyvben? Azt hittem, sétagalopp lesz, semmiség. Aztán jött a nagy pofára esés. Mert azzal nem számoltam, mennyivel nehezebb gyakorló gazdiként egy kutyáról, egy ártatlan, beteg kutyáról olvasni, különösen, hogy  a váltott nézőpontoknak hála, még az ő fejébe is belelátunk.

Novemberi leltár

Picikét lemaradtam a dolgaimmal. Az olvasással is, bele-bele kapok  a könyvekbe, türelmetlen vagyok, napokat kotlok egy-egy értékelés felett. Meglepő módon viszont hallatlanul visszafogott voltam  a könyvvásárlás terén. Ebben persze szerepet játszik, hogy könyv helyett könyvespolcra költöttünk, meg az is, hogy nagyon rákaptam a rukkolára.

C.J. Ellisson: Élvezd a vaníliát

Először úgy másfél éve olvastam a könyvet, akkor költöztem össze az akkor még nem férjemmel, elég zizis időszak volt. Még bíztam abban, hogy a freeblog feltámad, így az értékelésemet addig tologattam, amíg csak annyira emlékeztem a könyvből, hogy hű, ez jó volt, és hasznos a pingpongütő a háznál. Aztán egyik nap arra jöttem be a munkahelyemre, hogy egész napos konferenciára küldenek. No nem figyelni, csak tölteléknek a sorok közé, hogy többnek mutasson a "tömeg" a fotókon. Noha a könyv a polcomon csücsül, másodszor is ebook-ban olvastam szegényt.

Azt hiszem ez volt az egyik első poszt-árnyalat könyv, amit olvastam. Itt még bíztam benne, hogy értékelhető, szórakoztató könyveket fognak kiadni, még nem "mamipornózták" le ezeket a könyveket, legalábbis akkor még nem hallottam ezt a kifejezést.