Tiffany Reisz: Az angyal

Ez a rész talán kevésbé volt... durva? Megbotránkoztató? Nem találom a megfelelő szavakat, de hacsak nem botránkozik meg valaki az egynemű kapcsolatokon, ez a könyv lágyabb, karakterközpontúbb, mint az első része. Ez a kötet nem Nora-ról szól, sokkal inkább Michael és Griffin könyve. A léha playboyé és a folyamatos bűntudatban élő srácé, aki betegnek gondolta magát.

Egészen gyönyörű, ahogy végigkövethetjük Michael kibontakozását. Metaforikusan és a valóságban is szárnyakat bont: miközben megtanítják, hogy adhatja át a teljes valóját egy másik ember akaratának, megtanulja felvállalni önmagát, bátor lesz: szembe tud nézni a gyűlölködő apjával.

A részben sorsok bontakoznak ki, és a múltba is bepillantást nyerhetünk. Az sejthető volt, hogy a szereplők súlyos bőröndöt cipelnek magukkal, de az meglepő volt, hogy ekkorát, és hogy mekkora mocsokkal van tele mind. Van gyerekmolesztálás, erőszak, gyilkosság. Titkok, amik örökre összekötik a szereplőket.

Nora kezd nekem rejtély lenni. Vagy csak erősebb, mint én. Nekem nem lett volna erőm visszautasítani Sorent, amikor kész lett volna miattam feladni. Akkor sem, ha tudtam volna, meg is bánhatja, ha a gyülekezetének szüksége, akár nagyobb szüksége van rá. Akkor sem, ha Soren-nek is szüksége volt a gyülekezetére. Erre ő évekre elbujdokol előle. Wes-t sem engedi magához. Mintha direkt megtagadna magától valamit, hogy ne lehessen maradéktalanul boldog. Talán az a fránya katolikus bűntudat hajtja, ami körbeveszi. Nagyon fullasztó tud lenni, pedig én csak nyolc évet töltöttem katolikus gimnáziumban. Soren sokkal önzetlenebb tud lenni, akkor is, ha mellette nem lehet kéjt kapni fájdalom nélkül. El tudja engedni Nora-t, önzetlenül, bízik benne, hogy visszakapja. Ő biztos benne, nekünk meg várni kell egy újabb kötetre, hogy megtudjuk.