Sajnos sok ifjúsági könyvnél felfigyeltem rá, hogy úgy akarják eladni magukat (mint sok animében), hogy a gyerekek igazából felnőttek. Szülők sehol, ha vannak, akkor sincsenek soha a képben, tizenpár évesen már keményen éjszakáznak, bagóznak, isznak, akár drogoznak is, de sebaj, mert előttük a fényes jövő, ami sok-sok pénzzel és a legtrendibb divatmárkákkal van kikövezve. Természetesen mindenki éltanuló és olyan komolyan veszi magát, hogy ihajj.
Adott egy egész jó történet, szépen kidolgozott, de kellően rejtelmes háttérrel, és mégis a könyv fele arról szól, ki orrol kire, és a gimi aktuális méhkirálynője éppen melyik divatguru kreálmányát viseli. Túl sok a márkanév, az öltözködés részletei. Gazdagok, csinosak, ízlésesek, értem én, de nem divatkalauzt szeretnék olvasni.
Tetszett, hogy a cselekmény végig több szálon fut, annyira, hogy igazán főszereplő sincs. Persze a fülszöveg szerint van, de szereplők annyira egyformán kapnak részt az elbeszélésből, hogy szinte nincs is. A szereplők nem igazán szimpatikusak, de nem is túl ellenszenvesek, igazából szinte semmilyen érzést nem hoztak elő belőlem. Viszonylag sejthető a vége, sajnos a nagy lelepleződés és a végkifejlet egyáltalán nem sikerült valami izgalmasra. Sokkal több van a történetben, mint amennyit sikerült kihozni belőle.
Sajnos szinte végig az az érzésem volt, hogy a Szex és New York tinivámpír paródiáját olvasnám. A tinivámpíros könyvek közül eddig az Éjszaka Háza sorozat tetszett legjobban (leszámítva a rengeteg barnaüccsit). Ez kicsit lapos volt, de nem annyira rossz, hogy ne tegyek még egy próbát a második részével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése