Kresley Cole: A gyönyör sötét hercege

Azt hiszem, erre a kötetre az első rész megjelenése óta minden rajongó/olvasó várt. Valamiért, én naiv, azt hittem egyszerűbb lesz a dolguk, de persze Cole könyveiben semmi nem lehet az. Mi más hiányzik egy ezeréves halhatatlannak, mint a szüzességi fogadalom, és a tökéletes csábítás, hogy elbukjon. 

Lucia az első néhány részben csak keveset szerepel, egész picit frigidnek tűnt, de legalábbis unalmasnak a nagy kimértségével. Dermedtszívű Kaderin óta persze tudjuk, hogy mennyire csalóka az a bizonyos látszat. Lucia szenvedélyes nő, pontosan tudja mit akar: azt, ami sosem lehet az övé.

Még mázli, hogy Garreth erről egyszerűen nem vesz tudomást. Le a kalappal a kitartása előtt, nem sok pasi maradna ilyen eltökélt, miután lavinát zúdítottak a nyakába. Garreth édes, megértő, forrófejű, vicces, megbocsátó és nagyon védi azt, aki az övé. A tökéletes főhős, mint az összes pasi a sorozatból.

Ez a kötet némileg kilóg a sorból: a történet olyan hosszúra nyúlik, hogy több kötet történetével is párhuzamos. Kicsit előbb indul, mint Lachlan története és egy évvel az esküvőjük után fejeződik be. Említést tesznek Kaderinékről, Bowen és Mariketa egymásra találásáról. Aranyos, ahogy a vérfarkasok próbálnak Garreth-nek csábítási tippeket adni, hogy az ember (farkas) fia hogy viselkedjen a roppant öntudatos hölgyekkel. Főleg a "nekem nem kell pasi" menekülő típussal. A testvérek kapcsolatának bemutatása meg külön egy nagy pirospontot érdemel.
Azt szeretem nagyon Cole könyveiben, hogy eddig mindegyik páros igazi zsák a foltját volt.Egyre inkább körvonalazódik az Örökösödés kavarodnak a szála. Nix még mindig isteni, dinka mint mindig, Lothaire pedig egyre jobban bizgeti a fantáziámat. Még mázli, hogy ahogy a dolgok állnak, egy izgi mellékszereplő sem lesz sokáig hanyagolva, csak nehogy befuccsoljon a sorozat, de majd csak lecseng ez a péló-láz.