2013. október 14., hétfő

Alice Clayton: A faldöngető

A borító tetszett a takarítónéni-szandálra erősen emlékeztető topán ellenére, de a cím volt az, ami megfogott. A faldöngető macsó és az elveszett orgazmusú csaj találkozása. Később kiderült, hogy egyértelműek TÚL SOK volt az elveszett orgazrmus, elnézést, nagybetűs O körüli elmélkedés. Kicsit olyan volt, mint Ana Steel fejéből pattant volna ki ez a sok tudathasadás, csak itt nem a félhold alakú szemüveges tudatalatti meg a fátyoltáncot lejtő belső istennő voltak a szereplők, hanem CA (Caroline alfele), Caroline, így E/3 személyben, Gerincesség, Idegesség és persze O. Oké, hogy frusztrált lett a csak a géppuskás fiaskó után, de azért ne essünk ekkora túlzásokba. Caroline a végletekig csapong, de legalább többségében vicces a hisztije.
Amikor a Tahoe jelenetnél kiosztotta Simont és amikor a végén a nagy pitegyártásos kiborulást produkálta, tényleg jókat vidultam-derültem.
Simon nagyon édes, de azért hozza a megtört lelkű aranyifjú karaktert, de legalább nem olyan neurotikus, mint Christian és Gideon. Vicces, kedves, és olyan az állóképessége, hogy egyszerre lehetne minden energiaital és potencianövelő reklámarca. 
Ami jó volt a könyvben, hogy a mostani könyvekhez, legalábbis a fütyikönyvekhez képest egész hétköznapi a történet. Nem extrák a szereplők, nincsenek olyan hatalmas gesztusok, nem vesz senki senkinek csillió dolláros autót, hanem a szereplők a hétköznapokat osztják meg egymással, átlagos problémájuk van ( tesóm macskája is megjelölte az én pulcsimat a területeként), a felmerülő konfliktusokat pedig átlagember módjára kezelik, vagyis hallgatnak róla, majd kiborulnak és megbeszélik.
A mellékszereplők nagyon idegesítettek, nekem nem jön be ez a szörnyen tudálékos, kotnyeles barátnő típus a'la Szex és New York. Hadd ne kelljen már a csajos szolidaritásra alapozva kibeszélni a nemi életemet. Clive cuki volt, nagyon találóan lett felépítve a "karaktere" igazi macska, bár az utolsó két oldal az ő szemszögéből pöttyet gagyi.
A végén ez a hihetetlen multiorgazmus dömpinges szexmaraton kicsit túlzás volt, bár legalább nem parancsszóra élvezett a lánykánk. De abban legalább igaza van, hogy néha olyan jó belekalapálódni a matracba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése