Valószínűleg jobban tetszett volna, ha nem a Buja fiúkat olvasom előbb. Az első két történet gyakorlatilag ugyanaz. Adott egy lány, szexuális zaklatásnak kitéve, egy-két hős megmentő, akik partiba akarják vágni a megmentésre váró hölgyet. A Buja fiúkban végül monogám marad a kapcsolat, itt kábé 200 oldal szenvedés után maradtak a hárman párban-nál.
Mac igazi jófiú, komoly, szaladjunk az oltár elé típus lenne, ha épp nem preferálná a lányok megosztását barátjával, Ryderrel. Nekem ő volt a kedvencem a történetben, igazán az én zsánerem: hosszú haj, fülbevaló, tetoválás, motor... Ők ketten babusgatják gyerekkori barátjukat, Kit-et, akinek a bugyijába is szeretnének bemászni, ha lehet, minél többször és tovább. Mint kiderül, Kit is erre vágyik, és a zaklatója miatt rá is fér a figyelemelterelés. Nagyokat szenvednek, sokat szexelnek, igazi pornó forgatókönyvre. Mármint dögivel van benne ágyjelenet, de fárasztóan egyformák: a csaj csak úgy van, a pasik kitöltik: az egyik orál-nuni, a másik orál-anál, aztán csere és a végén szépen ráélveznek, vagy épp nyeld le minden cseppjét felkiáltásokkal romantikáznak. Igazán megható, komoly nagy érzelmek. Kit borzasztóan idegesített, a harmadik történetben pedig indokolatlanul bunkó Miával, ami megint egy rossz pont. Engem zavart a múltja: megerőszakolták, jajj szegény, de nem elég, á nem, derüljön ki, hogy gyerekkorában erőszakolgatta a mostohaapja. Nekem ennyi testi-lelki nyomorúság sok volt.
Ryder-en kívül a harmadik történet miatt volt csak érdemes elolvasni a könyvet, de sajnos elég rövidke és viszonylag kidolgozatlan maradt. Itt ízelítőt kapunk az Édes megadás hangulatából és jellegéből, kapunk egy dominánsabb pasit és egy tökösebb lányt. Életszagúbb a történet, bár a zaklatós-bűnözős szál itt sem maradhatott el. A szereplők közös múltjába nagyobb betekintést kapunk, mint az édeshármasunk esetében, de az érzelmek kialakulásának nincs igazán rendes lefutása. A pasi két év után egyszer csak feltűnik a színen, pont olyan hirtelen, ahogy lelépett, a bajbajutott lány megmentésére siet, kiszabadítja, megdugja párszor, és boldogan, amíg meg nem... Vicces, hogy a nyúlfarknyi történetben kidolgozottabbak a karakterek, mint a kétszáz oldalas nyűglődésnél, de a kicsinek is örülni kell.
Ha épp nem akad más, egy délutánra megteszi, de kifejezetten senkit nem biztatnék az elolvasására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése