2014. április 27., vasárnap

J. R. Ward (Jessica Bird): Dobbanó szívek

Sosem szerettem a lovas történeteket, filmeket, és kicsit idegesítettek a paci-imádattal élő emberek is, valahol mindig sznob dolognak tartottam. Ward-ot viszont szeretem, és bár az Egy felejthetetlen hölgy nem volt felejthetetlen élmény, legalább borítékolhatom, hogy olvasás közben jól szórakozom.
A történet picit suttogós, egy megtört férfi, egy sérült ló, és egy picit ömbizalomhiányos lány összesúrlódásáról szól, a bizalom építgetéséről.
A.J. csaknem tipikus apuci kicsi lánya, akinek egyetlen szavára a gazdag papa egy egész lovasbirodalmat hozott létre, majd hazaállított egy gonosz mostohával, annak dölyfös fiával, és gyakorlatilag le lett taszítva a trónról. Kis hamupipőnk legszívesebben az egész életét lóháton töltené, nem is szól bele a családi vállalkozás ügyeibe, amiből egyre jobban ki is túrják. A cérna akkor szakad el, amikor megvásárol -a saját pénzén- egy viselkedésproblémás lovat a családja ellenkezése dacára. Fogja a lovat, és elrobog a szomszéd farmra, ahol a lovassérüléséből lábadozó, a sportnak örökre hátat fordított egykori ünnepelt díjugrató bajnok, Devlin lakik. Picit erőszakosan rátukmálja magát a férfira, aki elvállalja, hogy felkészíti a következő versenyre.
Sajnos Devlinről nincs a könyvben olyan igazán szemléletes, maradandó leírás, mint a FTT köteteiben. Magas, picit sántikál, eltökélt, aki a saját erejéből és kárán tört nagyra. Az első pillanattól izzik körülöttük a levegő, és egész hamar össze is gabalyodnak. A gond az, hogy A.J. nem őszinte, Devlin pedig nem akar olyan kapcsolatban élni, amiben nincs bizalom. Amikor megtudja, hogy a felkészítés során a hülye lány milyen komoly sérülést titkolt el, jól faképnél hagyja. Szerintem jogosan, mert a lány ugyan sajnáltatja magát titokban, doboz számra nyeli a fájdalomcsillapítót, nem szól egy árva szót sem, pedig nem kell sok ész hozzá, törött karral nem jó ugratni.
A végén elég nagy érzelmi dráma következik, hihetetlennek tűnő családi összeborulás, és bosszantóan könnyen jött békülés. Jó volt, közben egész izgis, de semmi igazán meglepő. Továbbra se éri el a Fekete Tőr színvonalát, de a romantikus könyvek között azért megüti a mércét. Devlin miatt pedig tényleg érdemes belefogni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése