2014. április 22., kedd

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Amit nem látunk, arról hajlamosak tudomást se venni. Ami mások bezárt ajtaja mögött történik, az nem is valós, nem igazi, semmi közünk hozzá. Ez a könyv gyönyörűen bemutatja, mennyire nem így van ez.
Emma szinte tökéletes: kitűnő tanuló, élsportoló, az iskolai újság szerkesztője, kötelességtudó, lojális és sosem keveredik bajba. Épp csak nincs gyerekkora, magányos és egy hatalmas titkot rejteget. Az apja meghalt, az anyja pedig túl gyenge volt ahhoz, hogy egyedül felelősséget vállaljon egy gyerekért, így szépen lepasszolta a sógorához. Csakhogy ők nem szívesen vették magukhoz a lányt. George megtűri a lányt és szemet huny afölött, ahogy a felesége az unokahúgával bánik. Még a családban is, a felszínen minden tökéletes.
Senki sem vesz tudomást arról, hogy Carol alig burkoltan bántalmazza a lányt. Hol elgáncsolja, hol baseballütővel veri, megvágja késsel, nekinyomja a forró tepsihez vagy éppen belelöki az ablakba. Mindennapos baleset, bárkivel előfordul, egy hosszú ujjú trikó pedig sok mindent eltakar. Elveszik és beosztják a saját keresetét, szigorúan megszabják, mit, mikor tehet, mennyit ehet, kivel találkozhat.
Aztán megjelenik Evan, a vagány, okos, megértő és vicces nagyvárosi srác, aki annyit tapasztalat a világból, és kitárt karral átölel minden jót, amit csak ér. Szerencsére nem hagyja magát lerázni és befurakszik Emma életébe. Most először a lány élni kezd, akkor is, ha mindent kockára tesz, ami csak megmaradt neki. Nagyon jó volt olvasni, ahogy megpróbálja feszegetni a határait, megnyílik mások előtt. Evan nagyon jó barát, és Sara nagyon-nagyon jó barátnő. Falaz neki, kölcsönadja a ruháit, rendbe hozza a lábkörmeit, megtesz mindent, hogy Emma picike szabadidejében normális lány lehessen.
Az írónő remekül adagolja a feszültséget. A történetben hetek is eltelnek konfliktus nélkül, aztán a durva jelenetek egyformán hirtelen lepnek meg minket Emmával, egyre nagyobb adagokat kapunk, és a vége... Amikor Emma összeszedi a bátorságát, beüt a krach, az igazi, szadista, ki tudja, mi lesz... Ha nem tudtam volna, hogy sorozat, joggal hihettem volna, hogy oké, ennyi volt, vége. Ennek ellenére, nem szomorú könyv. Emma derűje, társadalmi csetlése-botlása, az iskolai mindennapok, a titkos randevúk igazán megmelengették a szívemet, még úgy is, hogy tudtam, mi vár majd a lányra otthon.
A könyvben igazi jellemek vannak, a jók és a rosszak egyformán fájdalmasan valóságosra sikerültek. Vannak szimpatikus főszereplők, de azt hiszem kevésnek sikerült ennyire gyomorideges együtt izgulást előidézni. Nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom, ha kortól nem is, nemtől függetlenül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése