Ezzel a könyvvel igazából már évek óta szemezek. Úgy voltam vele, hogy ezt egyszer muszáj elolvasnom. A Japán kultúrát amúgy is kedvelem. Na jó, leginkább az animék és mangák világát, de akkor is...
A történetben magában semmi extra nem volt, az viszont úgy volt megírva, hogy olvastatta magát, szinte nem is éreztem, mennyit olvastam el és mennyi van még előttem. Az elején nagyon tetszett Csijo karaktere és noha tudtam, hogy úgyis gésa lesz belőle, sajnáltam, amikor szolgává tették és drukkoltam neki, amikor az az undok nőszemély folyton keresztbe tett neki. Aztán felnőtt, gésa lett belőle. Nagyjából innentől nem tetszett a könyv.
Egyszerűen halálra idegesített, hogy bár áruba bocsájtották a szüzességét, volt egy kitartója és férfiak százait szórakoztatta, volt két választott szeretője, mégis eszményképet ápolt az ő drágalátos elnök uráról csak azért, mert gyerekkorában megállt megnézni, miért pityereg egy kislány a folyóparton. Azt megértem, hogy kell neki egy ideál, de miután megismerte, és 10 évig jóformán nem is beszéltek, mégis hogy rúghatta fel az egész életét? Feladta a karrierjét, az egyetlen barátját azért, mert meg akarta szerezni a 11 éves korában felállított eszményét. Az is igaz, hogy végig Nobu-val szimpatizáltam. Kemény férfi aki csak egy nőért lágyul meg. De nem, nem jó, nem érti meg. Node mégis hogyan? Ha a gésák állandóan szerepet játszanak, amiből nem eshetnek ki, hogy a túróba ismerjék meg a smink alatt megbúvó nőt? Annyi bizonyos, hogy nem a fizikai sérülések taszították, hiszen nem érdekelte, kiknek adták a szüzességét és ki az első dannája. Az egy dolog, hogy a végén kiderül, a szerelem valamelyest viszonzott, a férfi szeretője lesz, a zabigyerekének az anyja, minden jó, ha a vége jó. De az indokok megalapozása nekem sántít. Szerintem ez nem szerelem, csak rajongás. Talán a menekülés a (ne szépítsük), prostitúció világából.
Egyszerűen halálra idegesített, hogy bár áruba bocsájtották a szüzességét, volt egy kitartója és férfiak százait szórakoztatta, volt két választott szeretője, mégis eszményképet ápolt az ő drágalátos elnök uráról csak azért, mert gyerekkorában megállt megnézni, miért pityereg egy kislány a folyóparton. Azt megértem, hogy kell neki egy ideál, de miután megismerte, és 10 évig jóformán nem is beszéltek, mégis hogy rúghatta fel az egész életét? Feladta a karrierjét, az egyetlen barátját azért, mert meg akarta szerezni a 11 éves korában felállított eszményét. Az is igaz, hogy végig Nobu-val szimpatizáltam. Kemény férfi aki csak egy nőért lágyul meg. De nem, nem jó, nem érti meg. Node mégis hogyan? Ha a gésák állandóan szerepet játszanak, amiből nem eshetnek ki, hogy a túróba ismerjék meg a smink alatt megbúvó nőt? Annyi bizonyos, hogy nem a fizikai sérülések taszították, hiszen nem érdekelte, kiknek adták a szüzességét és ki az első dannája. Az egy dolog, hogy a végén kiderül, a szerelem valamelyest viszonzott, a férfi szeretője lesz, a zabigyerekének az anyja, minden jó, ha a vége jó. De az indokok megalapozása nekem sántít. Szerintem ez nem szerelem, csak rajongás. Talán a menekülés a (ne szépítsük), prostitúció világából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése