Szeretem a horrort, a rémmeséket és a kísértethistóriákat. A sötét, borongós hangulatot, a körömrágást. Ezt vártam ettől a könyvtől is. Nagyon-nagyon régen vártam már erre a könyvre, mivel ismertem a történetet, persze a cicomázott, átdolgozott változatát, már nagyon érdekelt az eredeti. Azt kell, hogy mondjam, ez olyan sztori, aminek az alapja érdekesebb, mint a kivitelezése.
Amikor megláttam még tavaly decemberben a könyvet, nagyon akciós áron, nagyon megörültem, de elég sokáig halogattam, hogy elkezdjem. Csak 106 oldalacska az egész, mégis április óta nyüstöltem. A nyelvezete kicsit nehézkes, sok szóvirág van benne. Nem éppen zavaró, csak bele kell szokni az elbeszélés ritmusába. Ami igazán zavart, az az, hogy nem történt benne SEMMI! Egy Utterson nevű korosodó ügyvéd zsörtölődik az élet dolgain, hall néhány pletykát egy Mr. Hyde nevű illetőről, aki mindenkiben -és ezt minden ötödik oldalon részletesen ki kell fejteni- zsigeri undort és ellenszenvet okoz, és aki sejtése szerint barátja, Dr. Jekyll életére tör nyereségszerzés céljából. Nagyjából a nyolcvanadik oldalig megy a pusmus, hogy ez a Hyde milyen gonosz, fellökött egy gyereket az utcán, és egyébként is, milyen visszataszító. Mígnem Utterson és Dr. Jekyll inasa rátöri az ajtót a szerintük halott doktorra. Azt hittem, most majd valami izgi összecsapás következik, de nem, csak a haldokló Hyde-ra találnak, aki meghal, mielőtt Utterson annyit mondana: ejjmiaszösz? Ezután jön 20 oldalba sűrítve Lanyon doktor és Jekyll elbeszélése, amiből megtudjuk, hogy a kísérletező kedvű doki saját magán fejlesztette ki a szérumot, ami különválasztja az ember jó és rossz oldalát. Az már más kérdés, hogy mivel nem nemes célok, a világ jobbítása vezérli, hanem csak lelkifurka nélkül akar hódolni "alantasabb" vágyainak, Jekyll-el már a szérum előtt sem volt minden rendben. Nem is részletezi, mik azok az alantas vágyak, de ha bibliai értelemben gondolkodunk, ha a prostik méltóságán aluliak, talán meg is nősülhetett volna. Hogy merjen bunkó lenni az emberekkel? Ahhoz nem kell szérum. Az a meglátásom, hogy Jekyll már jócskán azelőtt meghasonlott, hogy Hyde előtört belőle. Azt mondja, az ember nem egy, valójában két személy, de megkockáztatja, hogy valójában többféle, egymáshoz nem illő, független személyek összessége. Persze ha meg tud békélni a saját személyiségével, a regényke sem született volna meg. Úgy vagyok a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetével, mint az Operaház fantomjával. Sok a sallang, a történet magja jó, de a sok mellébeszélés közben elveszik a lényeg.
A történetet számtalanszor feldolgozták, csináltak belőle musical-t, szerepelt Tapsi Hapsi rajzfilmben. Találtam egy '86-os rajzfilmet, ami jó évjárat volt. (Akkor születtem én is, meg a Bon Jovi Livin' on a prayer című remek nótája. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése