2014. augusztus 7., csütörtök

Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

Nem olvastam túl sok tündéres könyvet, csak a Merry Gentry sorozat első néhány kötetét, de a tündérek már abban sem voltak kedvesek. Nem is kedveltem őket soha, és mindig is utáltam Csingilinget a Pán Péterben, cuki, de gonosz dög.
Mac 22 éves amerikai lány, amolyan kényeskedő déli szépség, akinek nincs más gondja, mint húszpercenként megfordulni a napon. Aztán kap egy telefont, hogy a nővérét megölték Írországban, és kisvártatva a döglött ügyek osztályának adták az esetet. Gondol egyet, felkerekedik, hogy majd ő kiderít mindent, végül is nem lehet nehéz, mindenkinek sikerül, aki megnézett pár évad Helyszínelőket, Veronica Mars-ot, vagy az ő esetében inkább Scooby Doo-t. Nem gondolta, mekkora trutymóba lépett.
Szinte a megérkezése pillanatától vonzotta magához a gonosz tündéreket, furcsaságokat, és véletlenül csupa olyan helyre és emerbe botlott, ahova és akibe nem kellett volna. Egy idő után a céltudatossága átment tömény hisztibe, ami picikét idegesített. A sok áradozás a rózsaszín cuccairól, körömlakkjáról és aranybarnára sült virgácsairól nagyon-nagyon sekélyesnek mutatták a lányt, mintha vagy 5-8 évet visszafejlődött volna. Persze ha valakinek nagy vesztesége, nagy feladata van, sokszor fordul olyan dolog felé, amit tud kontrollálni. Mivel Mac az éles helyzetek többségében azért nem lacafacázott sokat, hajlamos vagyok megbocsátani neki. Sajnos a személyisége nem tudott kibontakozni a rózsaszín ködfelhőből, és a sötét, zordan szexi, nagy hatalmú Jericho Barrons, sok moly nedves álmainak netovábbja sem mutatta még meg, mitől is dögleszti azokat a legyeket. Értem én, jóképű, gazdag, felsőbbrendű, és könyvesboltja van, ami nagyban hozzájárul a szexi-faktorhoz, de nem csinált a titokzatoskodáson kívül sok mindent.
Néhány résznél hatalmasakat nevettem, a párbeszédek jók voltak, de Mac monológjai, narrálásai nem tetszettek. Egész más volt azoknak a részeknek a stílusa, olyan hűvösen távolságtartó, ahogy magázva megszólítja az olvasót, olyan magyarázom a bizonyítványom érzésem volt tőle. 
A vége viszont meglepett, nem igazán számítottam arra, ami történt. Minden esetre, tetszett annyira, hogy azon melegében neki is kezdtem a második kötetnek.

Nem tartozik szorosan ide, de molyon bekukacoltak egy bejegyzésben, miszerint észleltek engem a buszon olvasni ezt a könyvet. Magamra ismertem a leírásban, nagyon klassz érzés volt.

2 megjegyzés:

  1. Akkor én is neki kezdek, ha már szerinted érdemes :-)

    VálaszTörlés
  2. Nekem tetszett az első rész a hibáival együtt, Mac rózsaszín mániája ellenére is. Mindenki azt mondja, a folytatások sokkal jobbak, és ha ez igaz, nem lehet okom panaszra, jó lesz. Így viszont azon kesergek magamban, hogy csak az első kettőt vettem meg, viszont rebesgetik, hogy a második függővéges, így nem úszom meg a könyvesboltot.
    Szegény én. :)

    VálaszTörlés