A szív mechanikája szívet melengető mese kicsit nagyobb és gyerekeknek, tanmese gyereklelkű felnőtteknek. Egészen varázslatos atmoszférája volt, olvasás közben hallottam a hangokat, a fogaskerekek hangját, az óra tikk-takkját. Nagyon személyes volt, sokkal jobban megfogott az elmesélés, mint más E/1 könyveknél. A végefelé becsúszott néhány csúnya szó, amik kicsit megakasztották a mesélést. Az adott pillanatban persze a főszereplők szájából indokolt volt az a néhány k..., de az egész korábbi stílustól azért elütött. Gyönyörű mondatok vannak a mesében, amik szinte magukban is egy-egy külön történetmorzsák, költőiek, mintha egy festményt olvasnánk.
A történet dióhéjban: Madeline doktor a városka bábája, ő segít a szegényeken és bajba jutott lányokon, szeret protézisekkel kísérletezni, ami miatt a város boszorkánynak tartja. A világ leghidegebb estéjén nála születik meg a kicsi Jack, akinek megfagyott a szíve. Hogy dobogásra bírja, egy aprócska kakukkos órát ültet a mellkasába, mint valami steampunk pacemakert. Amikor már nagyobb lesz a fiú, lemehet az emberek közé a városba, ahol meglátja Acacia-t, a kis vaksi énekesnőt, a végzetét. Ettől a perctől fogva mindent megtesz, hogy megtalálja, Évek múltán felkerekedik, nyakába veszi a világot és elindul amerre a szíve húzza. Csakhogy a gyenge szívének veszélyes a szerelem, a fogaskerekei nem bírnak el ekkora súlyt. De mint tudjuk, vannak dolgok az életben, amikért érdemes minden kockázatot vállalni. Útközben találkozik Hasfelmetsző Jack-kel, George Méliès-vel, a bűvésszes és filmessel, belép egy vursliba ijesztegetni a szellemvasúton, de a találkozás Acaciával, csak a történetének igazi kezdete. A könyv vége sajnos meglehetősen keserédes, akkor már nagyon hiányoltam, hogy nem kommunikálnak a szereplők. Acacia akaratos és kicsikét önző, Jack pedig annyira álmodozva éli az életét, hogy elfelejti, másnak, más álmai lehetnek. Kicsit elbeszélnek egymás mellett, de ez inkább finom figyelmeztetés és tanulság az olvasónak.
A történet időben behatárolt, mégis vannak benne olyan dolgok, amik időben nem illeszkednek a történethez, de ezek igazából mind csak hozzáadnak a hangulathoz. Amikor megszületik 1874-ben, azt mondja például, olyan Charles Bronsoné. Csupa apróság adja a varázsát a könyvnek: a Cunnilingus, a hörcsög, a vasgerincű rendőr, aki a When the saint-et énekli, a búskomorság ellen üvegbe gyűjtött könnyek, vagy Anna és Luna, a két prostituált, egyiknek falába, másiknak kristályszeme van. Kicsit olyan, mint a Nagy hal című film, amikor a főhős úgy meséli el az életét, ahogy a szíve mélyén megélte, vagy mint az Amelie csodálatos élete. Azoknak ajánlom, de teljes, órátlan szívemből, akik szeretnek nyitott szemmel álmodni. Szeptemberig nagyon akciós az Alexandrában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése