Swati Avasthi: Ököl/Jog

Mi történik, miután egy bántalmazott tinédzser megelégeli a családot és lelép? A könyv kendőzetlenül igyekszik megmutatni, hogy nem lesz minden egy csapásra fenékig tejfel.

Míg az Elakadó lélegzetnél még meg tudtuk érteni, Emma miért tűri olyan sokáig a bántalmazást, itt semmi mentség nincs rá, egyik szereplőnek sem.

Az apuka menő bíró, a külvilág szemében a tökéletes amerikai családdal. Csakhogy kicsit kattant, időről időre elagyabugyálja az asszonyt és a nagyobbik csemetét. Az anyuka nem mehet sehova, nem lehet saját pénze, nem lehetnek barátai, és noha retteg a férjétől, eszébe sem jut lépni, vagy megvédeni a gyerekeit. Nem normális, ha egy "anya" eltűri, hogy a tizenegy éves fiát helyette verjék meg.
Aztán a nagyobbik lelép, így a pofonfa alá az addig pátyolgatott srác áll be, hogy az anyuka helyett legyen kin levezetni a feszkót. Aztán egy nap Jace visszaüt, az apja meg kidobja. Nem magától lép le, nem ő választja, kidobják. Mehetne vele az anyja, de ismét a férjét választja maga és a gyerekei helyett. Nem ismer más életet, ezt mondja. Pedig lenne lehetősége, csak nem él vele.

Jace így felkeresi az ország túlfelébe menekült bátyját, aki a maga erejéből orvos lett, kilépett az ördögi körből. Nem mondhatni, hogy repesett az örömtől, hogy a nyakába szakadt az öt éve nem látott testvére, elég ciki bevallani ilyesmit a barátnőnek az első évfordulón. Christian gyanakvó, bizalmatlan és hallgatag, de segít a testvérének, és próbál az anyjának is segíteni. Mirriam, a barátnője próbál hidat építeni a két testvér között, ha már a kommunikáció annyira akadozik köztük.

Kiderül, hogy Jace annyira nem áldozattípus, sok hibája és sötét titka van. Innentől nagyon nem kedveltem, az én számomra túllépett egy olyan határt, amit már nem tolerálok.

A könyv egy nagy drámai csavar után úgy ér véget, hogy nem old meg igazán semmit, sok nyitott kérdés marad, bár a szereplők a gyógyulás útjára lépnek. Persze ez így van jól, az életben a gondok nem szoktak varázsütésre egyszerre megoldódni, de ezolyan semmilyen volt. 

A könyv a komoly téma ellenére is olyan szódával elmegy kategória. Molyon nagyon szeretik, de nekem valahogy üres volt, unalmas, a szereplők nem voltak szimpatikusak. Két mellékszereplőt kedveltem, a többiek a nem szimpi, utálom és meg tudnám folytani kategória köztt mozogtak. Nekem csalódás volt a könyv, többet vártam.