Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Fura egy könyv ez, mert minden drámaiságán túl ez vidám könyv. És mégis, minden sorában ott lappang a szomorúság, a vég ígérete, amit torokszorítva vársz, mégis csökönyösen reméled, hogy tévedsz. Én legalábbis így voltam vele.

Will nagyvilági playboy, falja a nőket, az életet, mindent nagykanállal. Aztán egy nap motorbalesetet szenved és nyaktól lefelé lebénul. Pedig csak egy gyalogos volt a járdán. A sors kegyetlen tréfája.

Lou kisvárosi lány, az életére az állandóság és a hosszútávúság jellemző. Hat éve ugyanaz a munkája, a barátja, a szüleivel lakik, támogatja őket. Az anyja otthon ápolja az agyvérzésből lábadozó nagypapát, az apja folyton zsémbel, mert leépítések vannak a munkahelyén. A húgát mindenki isteníti, mert zsenipalánta volt, aztán bekapta a legyet, most pedig el kell tartani őt és a fiát. Gyakorlatilag Lou vállán van az egész család terhe, ezért meg is orrolnak rá, amikor elveszti az állását és nem akarja elfogadni a szörnyűbbnél szörnyűbb állásajánlatokat.
Gyakorlatilag a csirkebontó üzem és a rúdtáncos pálya között választhat. Nekem nem volt szimpatikus a családja: cikizték, lenézték, nem volt bennük semmi empátia. A húga különösen hisztisnek és önzőnek tűnt, akinek szent meggyőződése, hogy mindenkinek az ő álmainak megvalósításán kell dolgozni.

Lou végül Will házi ápolója lesz, de csak később jön rá, hogy az igazi dolga, hogy megakadályozza a férfi öngyilkosságát. A lány eleinte iszonyú zavarban van, a férfi meg mogorva tuskó. Igazi Szépség és a Szörnyeteg alapállás, szépen lassan megenyhülnek, megismerik egymást, beszélgetnek, csipkelődnek és igazi barátok lesznek. Lou pedig kitűzi a legnagyobb, legnehezebb célt maga elé: indokot, értelmet adni egy olyan férfinek az életben, aki már semmi olyat nem tehet, amire igazán vágyik. Elkezd programokat szervezni, kis kirándulásokat, miközben egyre reálisabban látja, hogy Will-nek tényleg nehéz így élni. Az emberek megbámulják, egy csomó helyre nem tud elmenni, nem fér be a kocsival, küzd az állandó fájdalommal, fertőzésveszéllyel. Will meg akar halni, Lou és a családja életben akarja tartani. A lány versenyt fut az idővel, meg akarja tanítani Will-nek, hogy szeresse, azt, amije maradt, amije még lehet. Ehelyett Will tanítja meg a lánynak, hogy kell élni az életet, hogy mutassa meg a világnak, milyen is ő valójában, hogy lássa meg magában a titkolt vágyait, lehetőségeit. Végül mindketten többet adnak és kapnak, mint amire képesnek érezték magukat.

A könyv igazi nagy kérdése nem az, hogy választhatjuk-e  halált, hanem hogy el tudunk-e fogadni egy olyan életet, amire nem vágytunk, el tudjuk-e fogadni a másik döntését, akkor is, ha a szívünk szakad belé, és hogy hol van az a pont, ahol a szerelem sem elég?