Az előző rész tartalmából: Emma, aki elvesztette szinte az egész családját, a harminc felé közeledve saját gyereket akar, valakit, aki szeretni fogja és sokáig vele marad. A gond csak az, hogy férj nem feltétlen kell neki, a gyerek az első. Jobb vállalkozó híján a csélcsap szoknyavadász Aiden lesz a lelkes párja a gyerekcsinálásban, csak egy feltétele van: természetes módon akarja összehozni a is trónörököst. Ahogy az lenni szokott, összeszerelmesednek, Aidan bepánikol és bődületes nagy baromságot csinál. Emma pedig összetört szívvel kiadja az útját.
A javaslat néhány héttel a szakítás után veszi fel a történet fonalát: Emma hallani sem akar az őt ostromló, romokban heverő férfiról, de összejár annak jófej apukájával, akinek rosszulléte újra összehozza a fiatalokat. Miután Emma koraszülés veszélye miatt két hét ágynyugalomra lett ítélve, Aidan magához költözteti, hogy gondját viselhesse a lánynak és visszahódíthassa.
Kis kavarodást okoz a jóképű, indiai orvoz Alpesh(i csokoládé) feltűnése, aki maga a tökély. Nekem amúgy végig az Agymenők Rajesh-e lebegett a szemem előtt. A váltott nézőpont miatt elég bosszantó volt, hogy már mindketten békülnének, de Emma túlérzékeny volt, Aidan pedig minden óvatos védekező gesztusban a visszautasítást és az árulása felhánytorgatását látja. Állandóan a lány fejéhez vágja, hogy sosem fog megbocsátani, a lány meg csökönyös, szerelmi vallomásra vár, bár nemigazán könnyíti meg a férfi dolgát. Aztán hipphopp, kibékülnek és a könyv átmegy mamipornóba. Mármint igazi mamipornóba, bár nehezen hiszem el, hogy 1-2 pozitúrát egy 7 hónapos terhes hassal meg lehet valósítani. A békülés után a könyv nekem elveszti a lendületét, mintha sok-sok pici epilógus lenne, nekem így kicsit szaggatottá vált a történet, picit nyálas.
Alapvetően az egész könyvről elmondható, hogy elvesztette a sava-borsát, ami az első részt olyan viccessé, szerethetővé tette. Azt leszámítva, hogy Emma telehányja Aidan ölét, egy humoros jelenet sem volt, nem volt rajta igazi izgulni való. A mellékszereplők feleslegesek voltak, ahogy Pesh, a csodaorvos feltűnése is. Nem tett hozzá sokat a történethez, és ahogy Emma kacérkodik vele, az számomra inkább visszatetsző volt. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a könyv, a cselekményt nagyon elnyújtottnak éreztem. Az egész plusz 100 oldalban elfért volna az első részhez csatolva, sokkal jobb lett volna, már szerkezetileg is. A jellemek nem fejlődtek, Emma kicsit hisztis lett, Aidan kicsit határozatlan, ahogy viccelnek is vele, "vaginát növesztett". De azért őszintén szólva, nem sok más lehetősége van egy pasinak, aki a hormontúltengéses nagyon terhes barátnője kegyeibe akar visszajutni. Jó volt, jó volt, de nem az igazi, viszont legalább szép lezárást kapott. Apropó: az én gyerekismerőseim nyolc hónaposan még nem beszéltek. Noah csodagyerek, vagy csak az én ismerőseim kukák?
A javaslat néhány héttel a szakítás után veszi fel a történet fonalát: Emma hallani sem akar az őt ostromló, romokban heverő férfiról, de összejár annak jófej apukájával, akinek rosszulléte újra összehozza a fiatalokat. Miután Emma koraszülés veszélye miatt két hét ágynyugalomra lett ítélve, Aidan magához költözteti, hogy gondját viselhesse a lánynak és visszahódíthassa.
Kis kavarodást okoz a jóképű, indiai orvoz Alpesh(i csokoládé) feltűnése, aki maga a tökély. Nekem amúgy végig az Agymenők Rajesh-e lebegett a szemem előtt. A váltott nézőpont miatt elég bosszantó volt, hogy már mindketten békülnének, de Emma túlérzékeny volt, Aidan pedig minden óvatos védekező gesztusban a visszautasítást és az árulása felhánytorgatását látja. Állandóan a lány fejéhez vágja, hogy sosem fog megbocsátani, a lány meg csökönyös, szerelmi vallomásra vár, bár nemigazán könnyíti meg a férfi dolgát. Aztán hipphopp, kibékülnek és a könyv átmegy mamipornóba. Mármint igazi mamipornóba, bár nehezen hiszem el, hogy 1-2 pozitúrát egy 7 hónapos terhes hassal meg lehet valósítani. A békülés után a könyv nekem elveszti a lendületét, mintha sok-sok pici epilógus lenne, nekem így kicsit szaggatottá vált a történet, picit nyálas.
Alapvetően az egész könyvről elmondható, hogy elvesztette a sava-borsát, ami az első részt olyan viccessé, szerethetővé tette. Azt leszámítva, hogy Emma telehányja Aidan ölét, egy humoros jelenet sem volt, nem volt rajta igazi izgulni való. A mellékszereplők feleslegesek voltak, ahogy Pesh, a csodaorvos feltűnése is. Nem tett hozzá sokat a történethez, és ahogy Emma kacérkodik vele, az számomra inkább visszatetsző volt. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a könyv, a cselekményt nagyon elnyújtottnak éreztem. Az egész plusz 100 oldalban elfért volna az első részhez csatolva, sokkal jobb lett volna, már szerkezetileg is. A jellemek nem fejlődtek, Emma kicsit hisztis lett, Aidan kicsit határozatlan, ahogy viccelnek is vele, "vaginát növesztett". De azért őszintén szólva, nem sok más lehetősége van egy pasinak, aki a hormontúltengéses nagyon terhes barátnője kegyeibe akar visszajutni. Jó volt, jó volt, de nem az igazi, viszont legalább szép lezárást kapott. Apropó: az én gyerekismerőseim nyolc hónaposan még nem beszéltek. Noah csodagyerek, vagy csak az én ismerőseim kukák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése