Kicsit gondban vagyok ezzel a könyvvel. Szeretem a kosztümös romantikus könyveket, a meséket, ez a kettő keveréke, mégsem tetszett. Talán nem is a szereplőkkel volt a bajom, hanem a történettel, vagyis annak kifejtésével.
Adott Kate, a látszólag kisemmizett árva Hamupipőke, akit a butácska, kutyaharapásos féltestvére helyett elküldenek a hercegi bálba smúzolni, hogy kibájologja a házassági engedélyt. Volt ott minden: győzködés, zsarolás, fenyegetés, várni nem lehet, mert akkor hamar megduplázódik a családban a zabigyerekek száma.
Kate felkerekedik, hogy viasz kebelbarátokkal, színes parókákkal és kutya-kiegészítőkkel bevonuljon a társaságba. Kedves lány, de mégis olyan semmilyen: az egyik pillanatban picsog, hogy már 24 éves vénlány, nem kell senkinek, aztán úgy röpköd és csacsog, mint egy 10 éves. Elélibben egy nő, közli, hogy a sosem látott keresztanyja és szemrebbenés nélkül elhiszi. Odaadja magát a hercegnek, pedig tudja, hogy mást akar elvenni a pénzért, hogy aztán ráhagyja a kastélyt, mert neki régészkedni van kedve.
Gabriel az egyik legkevésbé szimpatikus férfi főhős, akivel mostanában találkoztam, pedig a pasi szereplőkkel valamiért elnézőbb vagyok. Kicsit kétszínű, teljesen határozatlan, néha bunkó kicsit és döntésképtelen. Nem találja Kate-et csinosnak, de felkelti az érdeklődését, hogy nem olvadozik tőle, mint málbafagyi a napon, amikor találkoznak. Ahogy felfedezgeti a személyiségét, elkezdi vonzónak tartani, ráadásul, mivel fattyúnak hiszi (nem is értem, miért hagyja meg a nő ebben a megalázó hitben a férfit, én kikérném magamnak) úgy gondolja, szórakozik vele kicsit, mielőtt igába hajtja a fejét. Miközben a menyasszonya bemutatkozó bálja tart szerintem elég visszataszító és jellemtelen a szobájába bújtatott szeretőjéhez rohangálni. Lealacsonyít vele két nőt: egyet, aki hagyja magát és egyet, aki semmit nem tud semmiről. A vége hirtelen hepiend, mindenkinek megoldódik minden baja, a gonosz mostoha majdnem elnyeri méltó büntetését, de legalábbis gazdagon hal meg, a két testvérnek meg lesz egy focicsapatnyi gyereke.
A könyv kábé négy nap alatt játszódik, és ha nem is veszem figyelembe, hogy egy felhasított és összevarrt száj nem gyógyul be ennyi idő alatt nyom nélkül, nekem akkor is hihetetlen az egész. Tudom, ne legyek olyan kritikus, de én a mesékben is szeretem, ha hihetőek benne az érzelmek. A herceg elveszi a lányt, mert újdonságra vágyott, a lány meg szerelmesnek érzi magát, hogy ne érezze könnyű nőcskének magát, amiért lefeküdt vele. Nekem valamiért csak ennyit mond a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése