Végre szeretők, végre a polcomon. Mióta a történetbe csöppentek az akkor még kamaszvámpírok, várom a kettejük történetét. Persze jócskán voltak benne kanyarok, amiknél már-már kétségbe vontam, hogy afelé haladnak, amerre szeretném (Qhuinn szexmániája, Layla, Saxton), de végül visszatért minden a medrébe.
Alapvetően szeretem a váltott nézőpontú, több szálon futó történeteket, ha nem megy annak rovására, de most kicsit úgy éreztem, hogy ez már sok a jóból. Ha jól számoltam, hét különböző szálon fut a sztori (Qhuinn, Blay, Layla, Trez, Assail, Sola, Xcor, ha nem vesszük ide Mr. C és a két béna Hummer-tolvajt). Az eddigi könyvek történetei összetettebbek, drámaiak voltak, a feszültség sokkal valósabbnak tűnt. Itt gyakorlatilag kerülgetik egymást, kefélnek párat, összevesznek, kibékülnek és boldogan élik tovább több száz éves életüket együtt.
Persze jó volt végre megismerni a múltjukat, és ahhoz képest, hogy még mindig nem töltötték be a harmincat, elég mocskot szedtek össze. Értem én azt is, hogy ez egy sorozat, és kifogytunk az ismert szereplőkből, be kellett valahogy vonni az újakat, hogy legyen miről írni, de nem bántam volna, ha Ward nem akar ennyi mindent belezsúfolni a könyvbe, és inkább a srácokkal foglalkozik többet. Qhuinn-t imádtam eddig is, és őszintén kíváncsi voltam, egy ilyen domináns pasi mennyire hajlandó alávetnie magát egy másik félnek egy kapcsolatban, és nagyon megörültem neki, hogy Blay megtalálta a tökeit és végre igazán kiállt magáért, mégis megmaradt igazán édes pasinak. A Layla dolgon elég sokat töprengtem, valahogy nem érzem, hogy jól fog elsülni a dolog (bár Wellsie halála után is ezt éreztem). Ő sosem volt igazán szimpatikus, túlságosan alázatos, simulékony, akinek mindegy kivel van, csak használják, mert ezt várják el tőle. Mindig azt éreztem, tűnjön a fenébe, csak bezavar a képbe. Itt megsajnáltam, és előre sajnálom azért is, milyen kavarodások lesznek körülötte, ha Xcor lesz a társa. Biztos nem mond le majd a gyerekéről, Qhuinn pedig tuti nem fogja hagyni, hogy egy merénylő nevelje a lányát, ahogy arra is kicsi az esély, hogy mind együtt lesznek egy nagy boldog család.
Úgy érzem, mintha a sorozatnak lezárult volna egy része, valahol Rhevenge történeténél, vagy talán Phurry-nél. Mások a szereplők, más a hangulat is, sokkal komorabb az egész, ahogy kibontakoznak a nagy összeesküvések a háttérben, nem csak alkalmi csatákba keverednek. Minden esetre kíváncsian várom a folytatásokat, mert van még kiért izgulni, ha nem is a szívem csücskei a párra váró szingli vámpírok.
Alapvetően szeretem a váltott nézőpontú, több szálon futó történeteket, ha nem megy annak rovására, de most kicsit úgy éreztem, hogy ez már sok a jóból. Ha jól számoltam, hét különböző szálon fut a sztori (Qhuinn, Blay, Layla, Trez, Assail, Sola, Xcor, ha nem vesszük ide Mr. C és a két béna Hummer-tolvajt). Az eddigi könyvek történetei összetettebbek, drámaiak voltak, a feszültség sokkal valósabbnak tűnt. Itt gyakorlatilag kerülgetik egymást, kefélnek párat, összevesznek, kibékülnek és boldogan élik tovább több száz éves életüket együtt.
Persze jó volt végre megismerni a múltjukat, és ahhoz képest, hogy még mindig nem töltötték be a harmincat, elég mocskot szedtek össze. Értem én azt is, hogy ez egy sorozat, és kifogytunk az ismert szereplőkből, be kellett valahogy vonni az újakat, hogy legyen miről írni, de nem bántam volna, ha Ward nem akar ennyi mindent belezsúfolni a könyvbe, és inkább a srácokkal foglalkozik többet. Qhuinn-t imádtam eddig is, és őszintén kíváncsi voltam, egy ilyen domináns pasi mennyire hajlandó alávetnie magát egy másik félnek egy kapcsolatban, és nagyon megörültem neki, hogy Blay megtalálta a tökeit és végre igazán kiállt magáért, mégis megmaradt igazán édes pasinak. A Layla dolgon elég sokat töprengtem, valahogy nem érzem, hogy jól fog elsülni a dolog (bár Wellsie halála után is ezt éreztem). Ő sosem volt igazán szimpatikus, túlságosan alázatos, simulékony, akinek mindegy kivel van, csak használják, mert ezt várják el tőle. Mindig azt éreztem, tűnjön a fenébe, csak bezavar a képbe. Itt megsajnáltam, és előre sajnálom azért is, milyen kavarodások lesznek körülötte, ha Xcor lesz a társa. Biztos nem mond le majd a gyerekéről, Qhuinn pedig tuti nem fogja hagyni, hogy egy merénylő nevelje a lányát, ahogy arra is kicsi az esély, hogy mind együtt lesznek egy nagy boldog család.
Úgy érzem, mintha a sorozatnak lezárult volna egy része, valahol Rhevenge történeténél, vagy talán Phurry-nél. Mások a szereplők, más a hangulat is, sokkal komorabb az egész, ahogy kibontakoznak a nagy összeesküvések a háttérben, nem csak alkalmi csatákba keverednek. Minden esetre kíváncsian várom a folytatásokat, mert van még kiért izgulni, ha nem is a szívem csücskei a párra váró szingli vámpírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése