2013. december 6., péntek

Tiffany Reisz: A herceg

Az eddigiek közül ez a legösszetettebb rész. Ugrálunk az időben, Soren és Kingsley múltja, a jelenük és Nora jelene között, ami nagyon sokat hozzátett az eddig is remek hangulathoz. Nora múltja, élete eddig is nyitott könyv volt, a második részben feltárult Soren múltja, de Kingsley, noha egyértelműen fontos szerepe volt mindegyikük életében, még titokba burkolózott. Az elejtett morzsácskák pedig csak felkeltették az érdeklődésemet, végül is a pasi egy modern Jean-Claude, dekadens, stílusos és perverz francia.
A történet múltba révedése fájdalmas is volt, mert a jelenük ismeretében tudtuk, mi lesz a vége, de én hülye jobban drukkoltam nekik, mint bármelyik másik felállásnak a könyvben. Annyira szépen megírta Reisz az egymásra találásukat, ahogy felfedezik a vágyaikat, az érzelmeik kettősségét és az egymásra utaltságot... Soren egy manipulatív, rohadt dög volt már akkor is, de azért szeretjük.
Nora részei ebben a kötetben nincsenek igazán előtérben. Próbálgatják magukat Wes-szel, meghódítja Kentucky-t, de velük nem történik semmi extra.
A nyomozós szál: az előző rész azzal ért véget, hogy valaki lenyúlta Kingsley irodájából Nora aktáját, most meg sorra bukkannak fel emlékek a múltból, amik egyre fenyegetőbbé válnak. A két perverzünk útnak indul nyomozni, kiderül, hogy a harminc évvel ezelőtti érzelmek még mindig lángolnak, Kingsley próbálkozik, csábít, Soren érzéseiről pedig megint csak egy nagy semmit tudunk meg. Az, hogy a múltja miatt kialakult egy bizonyos szexuális preferencia, szadizmus, még nem kéne az ágyon kívül is ilyen (látszatra) kőszívűnek lenni. Ha szerelmes volt Kingsley-be, ami nem egyértelműen derült ki, akkor igenis szemétség, ahogy az elmúlt harminc évben bánt vele.
A vége kiszámítható, nagyon sejteni lehetett, hogy ki a fenyegető árny a múltból, csak azt nem értem, mi a csudának kellett a bosszúra évtizedeket várni, amikor sokkal korábban is léphetett volna. A legvége viszont igazán izgalmasra sikeredett, nagyon durva függővéget kaptunk, ami persze egy újabb sor kérdést vet fel. Aki nem bírja cérnával az ilyesmit, jobb, ha megvárja, amíg a folytatás is megjelenik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése