Átlag amerikai idilli középiskolások a szereplők, ahol mindenki menő, senki nincs kiközösítve, szabad az átjárás a klikkek között, fiú és lány között létezik igaz barátság, nincsenek diákcsínyek, kiközösítés, ha valakinek lelki problémája van, a leckeíráshoz menekül, a szülők pedig hagyják a 16 éves csemetéiket felnőttködni, bulizni, és ha másnaposan, szétcsúszott fejjel robog haza a pici lánya ebédidőben, csak egy ejnyét kap. Annyira valós a szituáció, az egész helyzet, hogy már majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, hogy az én kamaszkorom miért is nem ilyen volt.
Elle szuper csaj: kedves, elvileg okos, vékony, bögyös, szép hajú, a srácok legjobb barátja, nem irigykedik rá egy csaj sem, nem méhkirálynő, de az iskola és a diákszövetség (vagy mi van gimiben) oszlopos tagja. Természetesen menő, minden bulira új ruci kell, mint a nagyoknak. A legjobb barátja Lee, aki szuper pasi, vicces és jófej, de elvileg csak barátok, két anyától született ikerpár. A srác elkíséri ruhapróbára, tudja a melltartó méretét, és a lány jelenlétében szinte meleg baráttá vedlik át.
A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy az iskolai karnevál (mert másból sem áll az életük, mint hogy bulikra járnak, az iskolában pedig karneválok, bálok, és még több buli van) csóksátrában megkapja élete első csókját Lee "rosszfiú" macsó bátyjától, Noah-tól, akinek láttán az összes lány a bugyijába olvad. Persze nem lehetne vattacukorba csomagolni a könyvet, ha Elle saját maga előtt is titkolt, és rég elfeledettnek hitt érzései nem lelnének viszonzásra.
Noah igazából nem rossz srác, mégis az egész kalamajkát a nyakába varrják. Elle nem hajlandó felvállalni a kapcsolatot, úgy bánik a sráccal, mint a főmufti a szeretőjével: legyen kéznél, ha kell, és ne legyenek igényei. Retteg attól, mi lesz, ha Lee megtudja, mert természetesen vége lesz a kapcsolatnak, Noah természetesen nem az a fajta, akivel járni lehet, és ő a legkisebb mértékben sem érez iránta semmit. Persze lebuknak, mindenki kiakad, ő meg rohan Lee megsértett lelkét nyalogatni, aminek legjobb módja, hogy Noah-nak esélyt sem ad arra, hogy mellette álljon, sőt, a legjobb, ha Lee bocsánatáért esedezve levegőnek nézi szerencsétlent. Amúgy is, ő a rosszfiú, utálja nyugodtan mindenki.Ennél a pontnál komolyan azt hittem, kiderül, hogy igazából Lee-be szerelmes, annyira kegyetlenül ridegen bánik Noah-val: kerüli a suliban, nem veszi fel a telefont, sőt, amikor megtudja, hogy elment otthonról egy testvéri vita után, napokra lelépett, akkor is csak Lee-t hívogatta, hogy mi van vele. Noah helyében hagytam volna az egészet a fenébe, de ő nem: romantikus gesztusok egész garmadáját vonultatja fel, hogy visszaszerezze.
Külön figyelemre méltóak a szülők a könyvben. Mindenki megértő, a kamaszokra hagyja egész éjjelre a házat, hadd bulizzanak, igyanak. Ha a 16 éves lányom egy buli után másnaposan, zilált ruhában, szétkent sminkkel, elveszett szüzességgel érne haza, nem intézném el egy szemöldökráncolással. Felhívja Elle apja a bál éjszakáján, mire nagy lazán közli a lány, hogy épp el van foglalva, majd találkoznak, aztán reggel csak annyit mond, szobát vettek ki...
Megértem, hogy a mai fiatalok szabadosabbak, mint amilyenek az "én időmben" voltak (akkor is azok voltak, én vagyok csak konzervatív), hogy erre a szabadságra vágynak, és ez a regény csak egy utópisztikus álomvilág nekik, de akkor sem tetszett ez a szabályok nélküli környezet. Végül is, melyik apa hagyná vigyorogva annyiban, hogy a lánya egy csomag óvszert kap születésnapjára???
A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy az iskolai karnevál (mert másból sem áll az életük, mint hogy bulikra járnak, az iskolában pedig karneválok, bálok, és még több buli van) csóksátrában megkapja élete első csókját Lee "rosszfiú" macsó bátyjától, Noah-tól, akinek láttán az összes lány a bugyijába olvad. Persze nem lehetne vattacukorba csomagolni a könyvet, ha Elle saját maga előtt is titkolt, és rég elfeledettnek hitt érzései nem lelnének viszonzásra.
Noah igazából nem rossz srác, mégis az egész kalamajkát a nyakába varrják. Elle nem hajlandó felvállalni a kapcsolatot, úgy bánik a sráccal, mint a főmufti a szeretőjével: legyen kéznél, ha kell, és ne legyenek igényei. Retteg attól, mi lesz, ha Lee megtudja, mert természetesen vége lesz a kapcsolatnak, Noah természetesen nem az a fajta, akivel járni lehet, és ő a legkisebb mértékben sem érez iránta semmit. Persze lebuknak, mindenki kiakad, ő meg rohan Lee megsértett lelkét nyalogatni, aminek legjobb módja, hogy Noah-nak esélyt sem ad arra, hogy mellette álljon, sőt, a legjobb, ha Lee bocsánatáért esedezve levegőnek nézi szerencsétlent. Amúgy is, ő a rosszfiú, utálja nyugodtan mindenki.Ennél a pontnál komolyan azt hittem, kiderül, hogy igazából Lee-be szerelmes, annyira kegyetlenül ridegen bánik Noah-val: kerüli a suliban, nem veszi fel a telefont, sőt, amikor megtudja, hogy elment otthonról egy testvéri vita után, napokra lelépett, akkor is csak Lee-t hívogatta, hogy mi van vele. Noah helyében hagytam volna az egészet a fenébe, de ő nem: romantikus gesztusok egész garmadáját vonultatja fel, hogy visszaszerezze.
Külön figyelemre méltóak a szülők a könyvben. Mindenki megértő, a kamaszokra hagyja egész éjjelre a házat, hadd bulizzanak, igyanak. Ha a 16 éves lányom egy buli után másnaposan, zilált ruhában, szétkent sminkkel, elveszett szüzességgel érne haza, nem intézném el egy szemöldökráncolással. Felhívja Elle apja a bál éjszakáján, mire nagy lazán közli a lány, hogy épp el van foglalva, majd találkoznak, aztán reggel csak annyit mond, szobát vettek ki...
Megértem, hogy a mai fiatalok szabadosabbak, mint amilyenek az "én időmben" voltak (akkor is azok voltak, én vagyok csak konzervatív), hogy erre a szabadságra vágynak, és ez a regény csak egy utópisztikus álomvilág nekik, de akkor sem tetszett ez a szabályok nélküli környezet. Végül is, melyik apa hagyná vigyorogva annyiban, hogy a lánya egy csomag óvszert kap születésnapjára???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése