Hamupipőke a kiborgok, droidok, holdlakók között a negyedik világháború után, Új-Pekingben a pestisjárvány kellős közepén. Meyer fogja a Hamupipőke sztorit, alakítgat rajta kicsit, aztán az egészet egy posztapokaliptikus világválság közepére helyezi, bolygóközi konfliktussal megspélekve. Fura, mert a sok technika, lebegő kocsi ellenére nekem valahogy olyan középkoriasnak tűnt a környezet.
Hamupipőkénk nem a cipőjét, az egész lábát veszti el a bálon, ugyanis több, mint a harmada kiborg. A sok kütyünek hála a legjobb műszerész a városban, így találkozik a Herceggel, Kaito-val, akinek meggyűlt a baja egy droiddal. Persze megtetszenek egymásnak, Kai élvezi, hogy nem őfenségesskedik vele valaki, Cinder élvezi, hogy embernek hiszik. Aztán közbeszól a pestit, a gonosz mostoha eladja a lányt kísérleti egérnek, jönnek a holdlakók és kiderül a titokzatos múlt.
Jó volt, érdekes volt, még izgalmasnak is mondanám a kiszámíthatóság ellenére, de nem volt az igazi. Néha kicsit untam, olyan volt, mint amikor háttérzajnak kapcsolom be a tévét. Látom, hallom, tudom is mi megy éppen, de annyira nem köt le, hogy igazán odafigyeljek.
A könyv folytatás, függővéget kapott, de ha ki is adják a további köteteket, nem hinném, hogy elolvasom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése