A Halhatatlanok alkonyat után sorozat 8. kötete új fejezetet nyitott a sorozatban. Az Örökösödés már a küszöbön áll. Nem elég, hogy a Szövetség fajai egyre vegyesebb házasságokkal erősítik a jók seregeit, már az emberek is mozgolódnak. Az előző kötet epilógusában megtudtuk, hogy titokzatos céllal elrabolnak több halhatatlant.
A Rend, az emberek önjelölt titokzatos társasága feladatának tartja, hogy a legendás lényeket megfigyelje, apró miszlikre szaggatva vizsgálja, majd a gyengeségeit kiderítve kiírtsa a földről. Többek között Carrow is fogságba esik, a minden lében kanál boszi, Mariketa fogadott testvére és Regin legkedvesebb ivócimborája. Mint kiderült, az ő élete is elég zűrös, ő sem jókedvéből zizis. Ami azt illeti, azt hittem idősebb, de még az ötvenet sem töltötte be, szinte kisbaba a halhatatlanok mércéjével, hiszen a 70 éves Emmát is gyerekként kezelték még. A börtönszigetre hurcolt boszorkányt választás elé kényszerítik: vagy elmegy egy démoni dimenzióba, és elhozza nekik a rettegett démonvámpírt (vémon, vámon vagy démpír), vagy megölik a szinte az orra előtt megölt unokatestvére hétéves kislányát. Ruby eszméletlen karakter, vidám, csipogó kislány, aki ugyanakkor nagyon okos, erős, és vérbeli kis pszichopata, balerinába oltott rocker gyerek.
Malkolm nagyon mocskos múlttal rendelkező démon volt, a sorsa rengeteg egyezést mutat Zsadist-éval, és akarata ellenére változtatták vámpírrá. Megtagadja magától a vért, mint Sebastian, és négyszáz éve barbár remeteként marcangolja magát egy barlangban. Carrow megjelenésével, akit arájának hisz, azt gondolja, megváltozik a sorsa. A nyelvi nehézségeik sok humoros jelenetet nyújtanak, kézzel-lábbal kommunikálnak, ami tényleg rém vicces, főleg, amikor a NINCS SZEX szabályra kerül a sor, vagy hogy miért is kéne megfürdenie egy vízfóbiás démonnak.
Amiben új volt ez a kötet, hogy Malkolm az árulás után ellene menne a végzetnek. Annyiszor árulták már el, hogy hajlandó lenne a sors által neki rendelt asszonyról is lemondani, csak hagyják már békén. Még mázli, hogy addigra a vérmes boszi fülig belezúg és nem hagyja magát...
Az eddigi kötetek inkább utazásról szóltak, itt egy behatárolt, elhagyhatatlan helyen történt minden, ami külön jó hatással volt a sztorira. Nem mellesleg amúgy is bírom a "be vagyunk zárva és fogyni kezd a létszám" típusú könyveket, filmeket. Az eddigi kötetekhez képest az erotikus vonal visszafogottabb, de persze itt sem szűkölködünk jól megáldott (piercinges!) hímtagokkal.
Ami nekem egyedül nem tetszett, a vége. Mivel sok szereplő van még a slamasztikában, nem lehet olyan egyszerűen lezárni a könyvet, mint az előzőeknél, de azért valami kis epilógust kaphattunk volna. Persze a függővég nem az olvasó kényelméért van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése