Belly már majdnem 16 éves, a nyarakat a testvérével és az anyjával mindig annak barátnőjének nyaralójában töltik a tengerparton annak két fiával. A lány mindig a kis kolonc volt, mindenki közös kishúga és látszólag nem vettek tudomást arról, hogy közben felnőtt, már lányszámba megy. Belly pedig minden évben azt hiszi, ez lesz az a nyár, amikor Conrad észreveszi őt és elkezdődik kettejük tündérmeséje. Conrad, a legidősebb a csapatban igazi tüskeböki, kicsit felsőbbrendű, morcos, mintha egy világ súlya lenne a vállán, nem enged magához senkit igazán közel. A lánynak mégis ő kell.
Belly szokványos kamasz: kisebbrendűségi érzése van, a világ közepe akar lenni, sértődékeny, hisztis, állandóan kiabál és vagdalkozik, de azért kedves és jószívű, okos és ábrándos. Az első nyara, amikor felfigyelnek rá, amikor végre ő is megbolygatja a kedélyeket, talán jobban is, mint szeretné. Az első nyár, amikor elkezd felnőtté válni.
A könyv folyamatos visszatekintésekből áll, kicsit, mint az Időutazó feleségében. A könyv legelején azt írja, minden addigi nyár azt az egyet készítette elő, így hát meg is mutatja azokat: pici villanások az együtt töltött időről, ahogy kezdi megszeretni Conrad-ot, ahogy széthullanak a dolgok, míg nem marad és nem is számít más, csak azok a nyarak a tengerparton.
Belly annyira el van foglalva azzal, hogy sajnálja magát Conrad miatt, és próbál az új barátja, Cam mellett bekapcsolódni a helyi életbe, hogy észre sem veszi, mi történik maga körül. Nem látja, hogy Susannah rákja kiújult, hogy a fiúk egysége fellazult, nem érdekli, miért hagyták abba az összes addigi hobbijukat, nem lát semmit a saját kis világán kívül. Amikor pedig rájön, még őt kell vigasztalni. Susannah-t isteníti, titkon talán arra vágyik, hogy az ő lánya legyen, míg a saját szüleit nem engedi közel magához. A szülei elváltak, szerinte az anyja érdektelensége miatt, mégis szinte teljesen megszakította a kapcsolatot az apjával. A testvére igazi seggfej, azt hiheténk, 18 évesen már nem egy ovis szintén csúfolódik az ember, pedig de, és ezt is eltűri mindenki. Persze így legalább árulkodhat, azt nagyon szeret, 16 évesen is ez a legnagyobb aduásza.
Nekem nagyon fura az olyan karakter, mint Belly: akit elküldenek, elzavarnak, összevesznek, üvöltöznek, aztán mégis egy vállrándítással leül a többiek közé játszani vagy bármit csinálni. Levakarhatatlan, mint egy olajfolt, mint egy bogáncs a harisnyán. Mintha semmi önérzet nem lenne benne.
Amikor befejeztem tegnap a könyvet, még nem találtam ilyen idegesítőnek a szereplőket, mert elragadott a könyv hangulata, de most már elkezdtek zavarni. A vége nem tetszett, nagyon befejezetlen és hirtelen volt. Aztán láttam, hogy ez is egy trilógia. A következő kötetek a fülszöveg szerint átmennek szenvedősbe, így nem biztos, hogy elolvasom. De azért egynek jó volt, meg igazából egy moly-os kihívásra kellett egy NY betűvel kezdődő könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése