A könyvet az Altatódal és a Szürke ötven árnyalatának a keresztgyerekének éreztem, amiről elég nehéz lenne spoilermentes véleményt alkotni. A bugyutácska, de végtére is helytálló cím és a romantikusan csöpögős borító, sőt, az olvasmányosság ellenére nem könnyű könyv. Illetve könnyen befogadható, könnyen emészthető, de súlyos témáról szól.
Fable húsz éves, az anyja nemtörődöm alkoholista, mindig más rossz pasikkal jön össze, így a lány jobbára egyedül neveli a lassan elkanászodó öccsét. Senki nem figyel rá, alkalmi kapcsolatokban keresi a törődést, amik után még üresebbnek és mocskosabbnak érzi magát. Most gonosz vagyok, de jó volt ezt olvasni, hogy mert a hasonlóan "nagyétkű" női karakterek erkölcsi hozzáállása a témához elég sekélyes, én meg frászt kapok a könnyű nőcskéktől.
Andrew huszonegy éves, évek óta kerüli a családját, főleg a mostohaanyját, felbérli a lányt, legyen egy hétre a barátnője, legyen a villámhárító közte és a családja között.
Az egy hét tele volt hullámvölgyekkel és kicsi emelkedőkkel, sok titok és megválaszolatlan kérdés merül fel a lányban, miközben azt veszi észre, hogy nem a pénzért teszi a dolgát. Andrew-nak akar segíteni. Talán mert érzi, hogy ő még nála is elcseszettebb, és ha megmenti, neki is van esélye.
Mi történt vajon Andrew és a mostoha között, és hogy halt meg a fiú kishúga. Miközben a lány keresi a válaszokat, egyre erősebbek az érzései, és egyre több mocsok kerül a napvilágra.
A vége reményteli függővég, ha lehet ilyet mondani, sokban hasonlít a Szürke befejezésére. Jó könyv, bár kicsit eseménytelennek éreztem. Nem rágtam le a körmöm az izgalomtól, és volt pár ezt miért? kérdésem, főleg a mostohát illetően, de azért mégis tudom ajánlani, mert a témája amolyan veled is megtörténhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése