A Buja fiúk visszatérnek, élükön ezúttal Dawg áll.Nőiesen bevallom, az első részben iszonyatosan kevertem őt és Natches-t, egyszerűen nem tudtam, melyik-melyik. Most már tisztázódott a dolgo, főleg mert itt nem egyszerre szerepelt minden jelenetben az összes tesztoszteron- és spermabomba.
Dawg már az előző kötetben kerülgette Crista-t, aki magasról fütyült rá. Persze kiderült, hogy ez nem egészen igaz, sőt, amikor nyolc éve elmenekült a városból, egy éjszakát töltött a pasi karjaiban. Egy éjszakát, amikor a pasi elvette a szüzességét és tövig a lányba temetkezve arról csacsorászott, milyen jó lesz még két farok a lányban. Másnapra meg elfelejtette az egészet, amin valljuk be, minden önérzetes nő vérig sértődne.
Crista végül visszatért, Dawg pedig maga se tudja miért, kutyaként loholt a nyakában, míg egy rendőrségi ügy kapcsán indoka lett rá, miért kell egyre közelebb kerülnie hozzá. Hamar az ágyban kötnek ki, de Dawg-ot furdalta a kíváncsiság, miért menekült a lány, és hogy ő miért álmodik már nyolc éve arról, hogy megkapja és csakis magának tartja meg.
Dawg sokkal könnyebben nyílt meg és ismerte fel a vágyait, mint Rowdy, aki azt hiszi, osztozni szeretne, mert hiszen mindig ezt csinálták. Szerencsére az elejétől tudja, hogy ez a nő más. Crista pedig akarja a férfit, de sok sérelem érte a múltban, amiken nehéz túllépni. A sok testnedv és vágyakozás között kapunk egy féltékeny terroristácskát, kiderül sok mocsok a Mackey családról. Itt egyértelműbb volt a gyilkos kiléte, az utolsó 10-15 oldalon szépen rendeződik minden, hála a srácok haditengerész/katona/mesterlövész/bérgyilkos és ki tudja milyen múltjának. Dawg szimpatikusabb volt, mint Rowdy, de mindig jobban csíptem a hosszú hajú pasikat.
A történetvezetés és a karakterek felépítése jobb, mint az első részben, határozottabb szereplőket kapunk. A sorozat határozottan fejlődőképes, remélem az írónő tartani tudja a szintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése