Ez a könyv annyival több, mint amire az amúgy gyönyörű borítóból, a fülszövegből és néhány kivétellel a kiadótól várunk. Sokkal-sokkal több, igazi kellemes csalódás. Eleve nem kéne new adult kategóriába sorolni, mert egyáltalán nem azt nyújtja.
A könyv arról szól, mi van, hogy valóra váltsuk az álmainkat, és sikerül is? Mi van, ha nem azt az álmot hajszoltuk, amire a legnagyobb szükségünk van és kiderül, hogy jó alaposan elcsesztük és most másé az, amire a legjobban vágytunk? Liam otthagyta a fősulit, az ígéretes focis karrierjét, a családját, a szerelmét és a barátait, hogy szerencsét próbáljon a zenészek világában. A legnagyobb hibája, hogy nem indokolta az eltűnését, igazi seggfej módjára angolosan távozott, minden hidat felégetve maga mögött. Tíz évvel később a régi legjobb barátja temetésére visszaérkezve döbben rá, hogy mennyi mindent hagyott maga mögött. Egy majdnem tíz éves kisfiút, például.
Ami jó pont Liam-nek, hogy nem próbál hárítani: amit ő cseszett el, azt bevallja, bocsánatot kér és igyekszik helyrehozni. Nem menekül a felelősség alól, szépen visszakúszik a barátai életébe, apja lesz a fiának, sőt igyekszik visszahódítani a botor módon elvesztett örökös szerelmét. Hajlandó beismerni a hibáit és kompromisszumokat kötni, ami igazán üdítően hat némely irányításmániás szereplő után.
Josie karaktere szépen összetett, nagyon jól ábrázolja az írónő a lelki folyamatokat, mert bármennyire is szeretnénk egyből a boldog befejezést, jöjjenek össze a szerelmesek, a helyzet mégiscsak az, hogy az A. pasi lelépett, otthagyta terhesen, aztán visszajön fényes páncélú lovagként, míg B. pasi mellette volt hat éven át, szereti is, együtt nevelték a fiát. Nehéz ügy. Mert ennyi minden után hogy legyen benne biztos az ember, hogy Liam-et nem azért szereti-e, mert előtört belőle a nosztalgia, mert a fiának az apja, mert be akarja magának bizonyítani, hogy jelentett neki valamit akkor és nem lehet csak úgy lecserélni? Honnan tudja, hogy Nick-et igazán szereti-e, nem csak azért van vele, mert fiatalon magára maradt egy kisbabával, a város jobbára kiközösítette, a férfi pedig biztos támaszt nyújtott neki? Jó, hogy éretten próbálja kezelni Liam visszatérését, pedig még csak 28-29 éves ő is. (Ennyi idősen lehet vajon valakinek már saját praxisa???) Nem tiltja el előle a fiát, nem küldi el a fenébe, nem is tagadja le. Ebben a helyzetben szerintem nem érdekelne, miért nem akart tudni a pasi 10 évig a gyerekemről, nem engedném, hogy találkozzanak, rettegnék, hogy elveszi, elcsábítja a csilliomos zenész élettel.
Megértem Nick-et is, még úgy is, hogy Liam megjelenésével egyre idiótább. Talán csak féltékenységből kellett neki Josie, de ilyen indokból egy fiatal srác sem vállal fel egy kisgyerekes lányt. Ha belegondolunk, azt hitte, rendben vannak a dolgai: együtt él egy nővel, aki már majdnem beadta a derekát, hogy hozzámenjen, jól kijön a nevelt fiával, jó állása van, a város megbecsült tagja, fociedző, minden sínen, és egycsapásra kifordul alóla a biztos talaj.
Ebben a könyvben a piszok menedzseren kívül nincsenek igazán negatív karakterek. Mindegyikük keresi a boldogságát, azt, ami a gyerekeknek a legjobb, próbál korrekt lenni, és igen, néha elcseszik, rosszul reagálnak, de valljuk be, az életben sokan ennél még cifrábban is viselkednének ebben a szituban.
Nagyon-nagyon jó könyv, feltétlen elolvasom a folytatást, amiben az özvegy barátnő, Katelyn és Liam zenésztársa, az egyedülálló apuka, Harrison sorsa rendeződik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése