A Mágikus találkozás annyira tetszett, hogy kénytelen voltam azonnal nekikezdeni a második résznek. Amikor egy jó sorozatra rátalálok, mindig mérges vagyok, hogy miért nem olvastam hamarabb, de -mint most is- azzal vidítom magam, hogy még friss az élmény, emlékszem azokra a részletekre, szereplőkre, akikre utalnak a folytatásban.
Az előző kötetben hoppon maradt William, a hányattatott sorsú alakváltó már két éve él a Peremben, dolgozik a Töredékben és vágyakozik egy olyan család után, amiről azt hiszi, sosem kaphatja meg. Azonban megtalálja a katonai múltja, és esély kap rá, hogy elkapja az "ősellenségét".
Cerise a Pocsolyában él, ami nagyjából a Perem trógertelepe. Kemény nő, aki egy nagy család élére áll, miután elrabolják a szüleit. A család meglehetősen zizi, van ott minden: félóriás holdember, mesterlövész, tolvaj, Frankenstein-t is lealázó nagypapa.
Találkoznak, összeköti őket a közös cél: legyőzni a Pókot, a gonosz pszichopata terrorista titkos ügynököt. Egyikük sem tudja, megbízhat-e a másikban, mennyit árulhat el magáról, a terveiről...
A szerelmi szál itt csak a háttérben bontakozik ki, ez a történet sokkal inkább fantasy, mint az első rész. Nekem a fantasy mindig is utazás volt, valakik vándorolnak, hogy elérjék a célt, a nagy küldetést, legyőzzék a gonoszt... Furcsa, démonszerű kreatúrák, gyilkosságok, csonkolások.
Végig nagyon izgalmas volt, Andrews szépen adagolja az izgalmat és a feszültséget, bár voltak kiszámítható részei. A vége kicsit sótlan, semmilyen volt, akár lezártnak is tekinthető, mert bár függővége van, a történet nem lóg a levegőben. Szerethető karakterek, néhol komor, néhol humoros hangulat, amennyi romantika szorult bele, bármelyik pasi a kezébe veheti, az előző kötet ismerete nélkül is kerek egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése