Ward könyveit régóta kedvelem, a Fekete Tőr Testvériség, főleg az első három és az ötödik kötet nagy kedvencem. A Bukott angyal sorozatból csak az első részt olvastam, de az akkor nem tetszett annyira.
Szerencsére Ward nem hazutolja meg magát, ez sem szimpla romantikus regény, valami nyomozós szál csak akad benne, még akkor is, ha kevésbé hangsúlyos és csak a kerettörténet miatt van rá szükség. A történet és a karakterek szerintem nem olyan kidolgozottak és árnyaltak, mint a FTT esetében. Amikor kiderült, ki a gyilkos, nem volt az aha! érzésem, mert már a könyv felétől erősen gyanakodtam az illetőre.
A szereplők nem lettek a szívem csücskei, de nem is voltak olyan idegesítőek, mint néhány mostanában olvasott könyvben. Grace-t nem értettem annyira. Harminc éves, mégis hagyja, hogy az egész életét mások irányítsák és még egy rendes kiboruláshoz sincs ereje. Ezért is vonzódik annyira John Smith-hez (ROSShoz, nekem a Jóbarátok lúzerkéje ugrott be, taccsra vágva a hangulatomat), mert mellette nem kell álarcot viselnie, a pasi elég magabiztos és erős, hogy elviselje a nő harciasabb énjét. Smith karaktere nekem tetszett, de nem tudtunk meg belőle sokat: apja bántalmazta, megszökött, bűnözött, katona lett, aztán menő testőr. Megszoktam Ward könyveiben, hogy a hányattatott múlt legalább kicsit kiderül, vannak visszaemlékezések, vagy valami. Nekem ez hiányzott. Ha kicsit megnyílt volna Grace-nek, nem csak azt hajtogatja, hogy nincs jövőjük, aztán mégis beront a hős megmentő szerepében tetszelegve, hogy hahó, meggondoltam magam, gyere bébi!, hihetőbbek lettek volna az érzései.
A befejezés nem tetszett. Az epilógus nagy hülyeség volt. Annyi az egész, hogy másnap összebújnak? Nincs lerendezve a nő válása, nincs megoldva a pasi múltjának lezárása. Túl sok leküzdendő problémájuk van ahhoz, hogy elhiggyem, tényleg boldog befejezésük lesz. Egy orvlövész exkommandós nem nyugodhat bele, hogy a milliárdos örökösnő mellett lesz... mi is? Szerető? Selyemfiú? Kettes számú férj? Az epilógust pár hónappal későbbre kellett volna időzíteni, hogy tudjuk, mi lett a cserebogarukból. Hiányolom az elveszett féltesó beilleszkedését is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése