Mivel perverzül vonzódom kiskamasz korom óta a romantikus ponyvákhoz, persze ezt is el kellett olvasnom. Előbb, minthogy Molyon utánanéztem volna az értékeléseknek. Nem festettek valami szép képet róla, de én azért nem húznám le annyira. Egyrészt, mivel több száz ilyen könyvvel volt már dolgom, nem zavar annyira, ha az írónő nem a spanyol viasszal rukkol elő.
Brynne (hogy a csudába kell kiejteni, Brinn?) pöttyet idegesített. Persze az túl izgi lenne, ha egy domináns pasihoz kicsit dominánsabb, vagy legalábbis tűzrőlpattantabb csaj járna. Oké, megértem, hányattatott múltja van (ami nem derül ki, mit is takar), de ha idegösszeomlást kap szex után, miért ugrik az ágyba az első randin? Kerülgetik végig a forró kását, hogy mi történhetett vele, és oké, leesik minden olvasónak, hogy zsenge korában akarata ellenére kihasználták, de nem mondanak ki semmi konkrétat, még oda lenne a poén. Ez a megerőszakolós múlt a mostani néhány könyv alapján divat vagy klisé lesz?
Ethan pedig.... Nekem ezekben a könyvekben mindig a pasik szimpatikusabbak. Tetszett benne, hogy kívülről olyan elegáns és finomkodó. Az értékelésekben sokan bírálták, hogy a zárt ajtók mögött feltörő vulgarizmusát, de más könyvekhez képest nem volt durva. Nekem bejött. Tetszett, hogy a nyilvánvalóan rázós múltja miatt nem sajnáltatja magát, nem törik össze. Nem tudom, mennyire lehet realista, egy ex-katona gót angyalszárnyas Szentiván-éji álom idézetes tetkóval, de tetszik. Ha belegondolunk, az egész kis szösszenet kábé négy nap alatt játszódik, nagyon bátor dolog szerelmet vallani ennyi idő után, és talán butaság is. Sőt. Persze az meg orbitális nagy baromság, hogy nem mondta el a lánynak, hogy az apja kérte meg, hogy vigyázzon rá. Amikor hazavitte, tökéletes alkalom lett volna, legalább nem nézte volna nyomulós szatírnak. Akkor persze oda lett volna a fő konfliktus, ami miatt egy négyszáz oldalas könyv történését feltétlen három 150 oldalas kis izébe kellett tördelni.
Ez az egyetlen igazi nagy hibája a könyvnek, a nevetséges hossza. Mármint rövidsége. Szemkiszúrós pofátlanság , de tényleg. Többször megnéztem az elejétől a végéig, nem hiányzik-e valami, de nem. Remélem a következő 100 néhány oldalnyi adagban árnyalódnak kicsit a karakterek.
Az Ulpius-nak meg nehogy eszébe jusson, hogy az milyen jó lenne, ha fejezetenként folytatásban közölné a regényeket, ahogy a folyóiratos megjelenések szokták, mert tuti sztrájkot rendezek.
Ethan pedig.... Nekem ezekben a könyvekben mindig a pasik szimpatikusabbak. Tetszett benne, hogy kívülről olyan elegáns és finomkodó. Az értékelésekben sokan bírálták, hogy a zárt ajtók mögött feltörő vulgarizmusát, de más könyvekhez képest nem volt durva. Nekem bejött. Tetszett, hogy a nyilvánvalóan rázós múltja miatt nem sajnáltatja magát, nem törik össze. Nem tudom, mennyire lehet realista, egy ex-katona gót angyalszárnyas Szentiván-éji álom idézetes tetkóval, de tetszik. Ha belegondolunk, az egész kis szösszenet kábé négy nap alatt játszódik, nagyon bátor dolog szerelmet vallani ennyi idő után, és talán butaság is. Sőt. Persze az meg orbitális nagy baromság, hogy nem mondta el a lánynak, hogy az apja kérte meg, hogy vigyázzon rá. Amikor hazavitte, tökéletes alkalom lett volna, legalább nem nézte volna nyomulós szatírnak. Akkor persze oda lett volna a fő konfliktus, ami miatt egy négyszáz oldalas könyv történését feltétlen három 150 oldalas kis izébe kellett tördelni.
Ez az egyetlen igazi nagy hibája a könyvnek, a nevetséges hossza. Mármint rövidsége. Szemkiszúrós pofátlanság , de tényleg. Többször megnéztem az elejétől a végéig, nem hiányzik-e valami, de nem. Remélem a következő 100 néhány oldalnyi adagban árnyalódnak kicsit a karakterek.
Az Ulpius-nak meg nehogy eszébe jusson, hogy az milyen jó lenne, ha fejezetenként folytatásban közölné a regényeket, ahogy a folyóiratos megjelenések szokták, mert tuti sztrájkot rendezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése