Úgy a 12-13. kötettől félve veszem már a kezembe az Anita Blake könyveket, mert ugyan hat köteten át drukkoltam, hogy végre összejöjjön Jean-Claude-dal, de miután átesett a ló túlfelére, kicsit már nekem is sok volt a jóból. Egész pontosan a véletlen balesetből fakadó szexekből. Nathaniel-nek és Asher-nek örültem, Micah-t megkedveltem, Jason pedig mindig szívem csücske volt, de a többiek, főleg Anita álszemérmes bűntudatos nyavalygásával nyakon öntve már idegesített.
No persze szex ebben is volt dögivel, a nyomozós paranormál szál sem kapott akkora szerepet, de mégis olyan érzésem van, hogy Hamilton kezd visszatérni a kezdetekhez. Először is, nem volt benne annyi hiszti, pedig az utolsó részekben magas fordulatszámon pörgött a hiszti. Másodszor pedig, lehet hogy a fordítás miatt, mert nincs benne annyi szleng és röpködő lóalkatrész, de a stílusa, a hangulata is olyan, mint régen.
A vége kicsit összecsapott, bár megszokhattuk, hogy sitty-sutty minden hamar elintéződik az utolsó 10 oldalon, ennél a sztorinál lehetett volna kicsit jobb lezárás. Konkrétan vámpírpuccsra és új Tanács alapítására készülnek, mégis elintézik az egészet egyetlen bállal és tigrissel dugással. Picit fura volt, de összességében kellemes csalódás az eddigiekhez képest. A borító pedig még mindig mesés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése