Richelle Mead-del elég döcögősen indult a kapcsolatom. Nagy lelkesen megvettem a Vámpírakadémia első részét, tetszett is, meg nem is, félretettem hónapokra, elővettem, és egymás után befaltam a folytatásokat. És nagyon megszerettem. Mégis, ezzel a könyvel fogott meg igazán magának, sajnálom, hogy nem olvastam előbb...
Az alapsztoritől picit féltem. Nézem az Elveszett lány című sorozatot, aminek szintén szukkubusz a főszereplője, de neki a smaci is elég a táplálkozáshoz. Anita Blake, aki megkapta az ardeur-t és szintén valami hasonló lett, egy smaci után magára ránt egyszerre 5-6 pasit. Tartottam tőle, hogy itt sem lesz semmi mértékletesség. Ezzel szemben a szexdémonunk megúszta két nem túl közönséges kufircolós jelenettel.
Nagyon tetszettek a karakterek. Georgina nagyon jól el lett találva, az meg csak hab a tortán, hogy könyvmoly és könyvesboltban dolgozik. Jó, hogy a több száz év alatt sem lett megkeseredett és besavanyodott. Seth pedig... jahj. Nem tudom, milyennek képzelek el egy írót, és az elején szorongtam kicsit, nehogy afféle hipster-alter értelmiség legyen a figurája, de pont kellemes arányban volt benne minden. Imádtam a pólóit.
A könyv nyelvezete nagyon jó, szellemes szópárbajok vannak benne, gördülékeny a stílusa. Sehol nem vontatott, nagyon gördülékeny. A történet is jó, nem mondom, hogy olyan fordulatos, mint egy körhinta, de végig sikerült fenntartani az izgalmat. A végén elég sok dologra helyesen gyanakodtam, gondolatban meg is veregettem érte a vállam. Biztos elolvasom a folytatást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése